Bernshütz Sándor - Kőhegyi Mihály: Névadási szokások Észak-Bácskában az 1960-as években - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 20. (Baja, 1972)

Névadási szokások Észak-Bácskában az 1960-as években

portok névadási szokásairól. Biiky Béla a fővárosi névanyag és névdivat ismeretében már 1962-ben sürgette a fővároson kívüli területek utóneveinek gyűjtését, nem utolsó sorban az összehasonlítás érdekében: „A vidéki területek jelenlegi keresztnévadási szokásait nem látjuk világosan magunk előtt. Folynak azonban kutatások. . . De mégis, még nem határoztuk meg a vidéki keresztnévadás jellegzetességeinek a budapestihez való viszonyát. Van-e egyáltalán szembetűnő különbség? Vajon nem került-e a „vidék” olyan nagy mértékben a budapesti élet vonzáskörébe, hogy a névadási szokások terén is aggódva követi a fővárost?”6 A Bükv Béla által megfogalmazott kérdések máig sem nyertek minden tekintetben kielégítő választ, s kell, hogy újabb vizsgálódásra serkentsenek. A közelmúltban B. Gergely Piroska tett ma is időszerű és helytálló megállapításokat személynévkutatásunk feladatairól. A mai élő névanyag feltárását különösen sürgető és különlegesen tanulságos feladatnak tartja „tekintve, hogy a névállomány és a névadási szokások főleg falvakon, a társadalmi változások a város és a falu kapcsolatának szorosabbra fűződése folytán szinte a teljes átalakulás, kicserélődés állapotában vannak. Egyrészt tehát a névadási hagyományok megörökítése, másrészt az az alkalom, melyet a változások mai fokozott üteme a névélet törvényszerűségeinek megfigyelésére kínál, egyaránt amellett szól, hogy a mai névrendszer kutatására érdemes több erőt és figyelmet fordítani.”7 Az idézetekben megfogalmazott igény, a következtetésekkel azonos meggyőződés arra ösztönzött bennünket, hogy tovább folytassuk vizsgálódásainkat. Már Baja város utóneveinek feldolgozása közben kialakult egy töredékes anyagunk és képünk a környező falvak és községek névanyagáról és névdivatjáról. Ennek kiegészítése során gyűlt össze annak a 29 Bács-Kiskun megyei helységnek az utónévanyaga, amelyről most.tájékoztatást kívánunk adni. Ezeknek a neveknek a vallatása során szeretnénk válaszolni több — remélhetőleg a névadó szülőket, a névviselőket is érdeklő — kérdésre. Melyek a legdivatosabb leány-, illetve fiúnevek területünkön? Milyen névadási szokások élnek itt? Van-e különbség az egyes falvak és községek egymáshoz, illetve más területhez viszonyított névadásában? Mennyiben sajátos a munkások, földművesek, értelmiségiek névválasztása? Használják-e a nemzetiségiek hagyományos utóneveiket stb.? Hogy e kérdésekre választ adjunk, megvizsgáltuk négy év (1959, 1962, 1966, 1970) utóneveit.8 Az egyes években anyakönyvezett nevek számát az alábbi táblázatban közöljük:

4