Bernshütz Sándor - Kőhegyi Mihály: Névadási szokások Észak-Bácskában az 1960-as években - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 20. (Baja, 1972)

Névadási szokások Észak-Bácskában az 1960-as években

(M=munkás, F=földműves, É=értelmiségi), amely egy-egy név átlagos megterheltségének számadataival érzékelteti a jelenséget:

M

1959

F.Ê.

M.

1962

F.É.

M.

1966

F.É.

M.

1970

F.É.

Női

nevek5,4

6,41,6

4,1

5,0

1,9

3,7

4,9

1,6

3,4

3,6

1,3

Férfinevek6,2

8,0

2,1

5,9

5,9

1,8

5,7

5,5

2,0

6,7

6,4

1,7

Egy-egy név átlagos megterheltsége 1966-ig folyamatosan csökken. Ez azt jelenti, hogy a névadók egyre többet használnak fel a teljes névkincsből. Ez a tendencia a női névadást 1970-ben is jellemzi, a férfiak esetében azonban ebben az évben törést tapasztalunk. (Ennek a tömbösödésnek a jellegéről már az előzőekben szóltunk.) Legszínesebb az értelmiség névadása, ők ugyanis következetesen a legtöbb nevet használják fel. Ez teljes párhuzamot jelez a grafikonok tükrözte jelenségekkel, s jól érzékelteti az értelmiség fokozott törekvését a választékosságra. Kevésbé jellemzi ez a törekvés a munkások, s még kevésbé a parasztság névadását. A férfinevek csoportjában a tárgyalt tendencia nem jelentkezik egészen tisztán, ugyanis 1966-ban és 1970-ben eltolódás következik be a fölművesek javára: ebben az időszakban — a munkásokhoz viszonyítva — már ők használnak fel több nevet a teljes névtartományból.

Azzal a jelenséggel nem találkoztunk, hogy egy csoport az új és gyakori nevek valamelyikét teljes mértékben elutasítaná, illetve kizárólagosan ragaszkodna az elavulók valamelyikéhez. Eltérő számban ugyan, de mind a három kategóriában minden gyakori név megtalálható, a tárgyalt időszakban. Az igen ritkán (csak egy alkalommal) előfordulók természetesen egy szociális csoporthoz kötődnek, velük kapcsolatban azonban a legtávolabbi következtetésünk is csak az lehet, hogy általában az elkülönülés szándéka adatja e neveket. A névadó közösségben kedvezőtlen fogadtatásra találtak, s ezért visszhangtalanok maradtak. Ilyen női nevek (munkások, földművesek, értelmiség sorrendjében):

1959-ben: Verona, Vilma; Júlia; Radmilla, Rolla;

1962-ben: Elvira, Dominika, Hermina; Dalma;

1966-ban: Marika; Effi, Sarolta; Anett, Irma, Ivett;

1970-ben: Barbara, Boglárka, Dorottya, Gitta, Kamilla, Loretta, Orietta; Emília, Lídia, Szerén; Ilse, Renáta. Második névként: Apollónia, Antónia, Franciska, Jozefin, Mirjam.

22