Bernshütz Sándor - Kőhegyi Mihály: Névadási szokások Észak-Bácskában az 1960-as években - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 20. (Baja, 1972)
Névadási szokások Észak-Bácskában az 1960-as években
rült előtérbe, hibát követnénk el azonban, ha a hagyomány, a szokás szerepét elhanyagolható kérdésként kezelnénk. Táblázataink szinte az első pillantásra elárulják, hogy minden új és divatos névnek meg kell vívnia küzdelmét a hagyományok, a megszokás támogatta régi nevekkel. Ez nem is jár mindig azonnali sikerrel: a Mária 1959 és 1970 között egyetlen divatnévnek sem adta át első helyét, s az Anna, Erzsébet, Ilona, Katalin, Magdolna, Margit, Julianna is csak fokozatosan szorul hátrább, vagy esik ki a gyakorisági tartományból. A neveinkben bekövetkező változás jelenségeit is akkor tudjuk igazán értékelni, ha látjuk, hogy azok egyike-másika évszázados „jogairól” kényszerül éppen napjainkban lemondani. Mária a XVII. század óta szinte minden gyakorisági listának állandóan szereplője, talán a legtöbbször adományozott magyar női név. Gyakoriságát a múltba tekintve a névadók vallásos meggyőződésével magyarázhatjuk. A katolikus egyház a XVIII. században bontakoztatja ki hazánkban Máriának, Jézus anyjának kultuszát. Területünkön Hercegszántó (1715),. Nemesnádudvar (1738), Mélykút (1749), Madaras (1789) templomát, Csávoly és Vaskút kálvária kápolnáját ajánlja ebben a században Máriának, 1817-ben a pápa a teljes búcsú jogát adományozza a Baja melletti Máriakönnye kegyhelynek (bunyevácul: Vodica = vizecske), valószínűleg a már korábban kialakult zarándoklati szokást szentesítve. Szeptember 6-án és 7-én ezrek indultak el gyalogosan, lovaskocsival legtávolabbi községeinkből is, hogy különböző fogadalmaiknak eleget téve kiérdemeljék Mária segítségét. Máriakönnyéhez hasonlóan területünk katolikusságát vonzotta a Baranya megyei Máriagyűd is, ahova több napos út után pünkösd vasárnapján érkeztek a zarándoklók. A fokozatosan kiteljesedő Mária-kultusz mély hatást gyakorol a női névadásra: az aszálytól, betegségektől sújtott, földesúrtól gyötört paraszti szülők oltalmazó, segítő szándéka nyilvánult meg abban, hogy leányukat Jézus anyjának, Máriának a nevére kereszteltették. E szokás idejét negatív módon határolja a kalocsai főszékesegyház 1700—1701-ből származó keresztelési anyakönyve: itt mindössze egy kislány kapta a Mária nevet, vele szemben Katalin 13, Erzsébet 10, Anna 7, Judit 7 esetben fordult elő. Természetesnek tarthatjuk, hogy Kálmán Béla a régi Bács, Bodrog, Csongrád megyék 1522-ből származó jobbágyneveit vizsgálva szintén a Katalint találta az első helyen. Erzsébet ötödik, Anna nyolcadik, Judit és Mária pedig még nem szerepel az első tizenöt között.17 A Mária név tehát nagyobb lendületet a XVIII. század második felében vehetett, s innen küzdötte fel magát az első helyre, ahol a másodlagos jelentőségű vallásos indítékok mellett elsősorban a hagyomány ereje tar-15