Bernshütz Sándor - Kőhegyi Mihály: Névadási szokások Észak-Bácskában az 1960-as években - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 20. (Baja, 1972)

Névadási szokások Észak-Bácskában az 1960-as években

1959

1962

1966

1970

Sorsz.Nevek

o/o

Nevek

0/o

Nevek

o/o

Nevek%

1.János

14,3

István

12,7

Zoltán

12,0

Zoltán

10,1

2.István

13,8

János

10,0

István

10,6

István

8,6

3.József

11,3

József

9,8

János

8,6

László

8,1

4.László

7,6

Ferenc

6,9

László

8,0

Attila

8,1

5.Ferenc

7,0

László

6,7

József

7,0

József

6,7

6.Zoltán

5,0

Zoltán

6,5

Tibor

5,6

János

6,7

7.Sándor

4,4

Tibor

5,8

Attila

4,8

Tibor

5,4

8.György

3,4

Gábor

4,4

Ferenc

3,0

Zsolt

4,3

9.Tibor

2,7

Sándor

3,8

Antal

3,0

Sándor

4,3

10.Antal

2,7

Antal

3,0

Mihály

2,6

Gábor

4,3

11.Mihály

2,5

György

2,7

Zsolt

2,6

Csaba

3,9

12.Lajos

2,4

Mihály

2,5

Lajos

2,6

Róbert

3,2

13.Imre

2,1

Attila

2,5

Róbert

2,6

Imre

3,0

14.Péter

2,0

Imre

2,3

Gábor

2,4

Ferenc

2,6

15.András

1,5

Lajos

2,3

Sándor

2,2

Tamás

2,4

1959 és 1970 között hat új név követel magának helyet az első 15 között: Attila, Csaba, Gábor, Róbert, Tamás és Zsolt. Kicserélődött tehát a leggyakoribb nevek 39,9 °/0-a. A változás igen jelentős, s a női neveknél tapasztalt gyors ütemtől (46,6) alig marad el. Ügy tűnik azonban, hogy a divatos férfinevek nagyobb ellenállásba ütköznek feltörekvésük szakaszában: a 8—15. helyen jelennek meg, és többnyire fokozatosan, lassan jutnak feljebb a gyakorisági listán. Az is megfigyelhető, hogy pályaívük nem mindig töretlen: Gábor például 8. helyéről a következő periódusban a 14.-re esik vissza, majd ismét felemelkedik a 10.-re. A jelenségek a hagyomány és az újszerűség kemény birkózásáról tanúskodnak. A női nevek általában kisebb ellenállásba ütköznek, ezért a gyarapodás vagy fogyás tendenciája világosabban jelentkezik. Ezzel szemben megfigyelhető, hogy a férfinevek egy kisebb hányada alig változtatja a helyét a gyakorisági listán (István, László), mások — Sándor, Imre, Mihály — kisebb-nagyobb mértékben ingadoznak, számuk hol emelkedik, hol csökken. Erre a jelenségre Büky Béla hívta fel a névkutatók figyelmét.16 Ilyen esetben már nehezebb meghatározni, hogy divatosodé vagy elavuló névvel van-e dolgunk. A kérdés eldöntésében nagy segítséget jelent az öröklődés arányainak vizsgálata. Sándor például 1970-ben az előző pediódusban elfoglalt 15. helyéről a 9,-re emelkedik, ugyanakkor azonban mint-13