Koszta István - Kőhegyi Mihály: Kivonatok a bajai ferences zárda háztörténetéből 1694-1840 - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 19. (Baja, 1972)
szilárdítani egyháza állapotát. Csakhamar összeütközésbe kerül a környező plébániákat (Vaskút, Gara, Katymár, Csávoly, Bácsbokod, Felsőszentiván) kézben tartó ferencesekkel, de végül isi rendeződnek a jogi viták. A bajai rendház, több más társával együtt, átkerül a boszna-argentinai rendtartományból a Kapisztrán provinciába, s tagjai elsősorban tanítással kezdenek foglalkozni. Innen azonban már saját feljegyzésükből tudjuk nyomon követni történetüket és tevékenységüket. Kisebb-nagyobb hézagokkal vezetett Háztörténetük a hétköznapi élet olyan mélységeibe enged bepillantást, mely semilyen más forrással sem lenne megvilágítható. Sajnos nem tudjuk, hogy az egymástól nem függetlenül dolgozó két másoló mit hagyott ki, mi az, amit nem tartott érdekesnek, fontosnak a maga számára. Csak gyanítjuk, hogy ebben gazdaságtörténeti és egyháztörténeti adatok lehettek túlsúlyban, hiszen ezek meglehetősen hiányzanak a másolatból. (Kivéve az elemi csapásokat és a kiemelkedően jó vagy rossz esztendők termését.) Vajmi kevés szó esik például a rendtársakról. A bejegyzésekkel megbízott testvér tollát néha a félelem is lefoghatta. Erre elsősorban a II. József alatti időkre vonatkozóan gondolhatunk. Nem hallunk semmit Martinovics Ignácról, pedig őt személyesen ismerték, hiszen 1773-ban Baján tette le a szerzetesi fogadalmat. E hiányok megfogalmazásánál persze rendkívül óvatosioknak kell lennünk, nem tudhatjuk ugyanis, nem a másolók hagyták-e ki ezeket a részeket. Annyi biztos, hogy a legalább 530 lapot tartalmazó vaskos kötetnek talán ha tizedét másolták le. Nem kétséges! viszont, hogy a bajai ferences barátok Háztörténete — így csonkán is — a város egyik legsokrétűbb, legemberközelibb helytörténeti forrása. Kőhegyi Mihály 7
