Koszta István - Kőhegyi Mihály: Kivonatok a bajai ferences zárda háztörténetéből 1694-1840 - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 19. (Baja, 1972)

JEGYZETEK:

A Háztörténet szövege legtöbbször önmagáért beszél, mondandója a nem történész számára is közérthető. Néhány utalása azonban homályos, ezeket az alábbi jegyzetekben igyekszünk megmagyarázni. Másutt viszont azokat a feldolgozásokat adtuk meg, amelyek segítségével az érdeklődő tovább indulhat, mintegy szélesebb történeti keretbe ágyazhatja a sokszor nagyon is helyi szemszögből papírra vetett eseményeket.

1 A Dalmáciában élő bosnyák íerencrendieknek nem tetszett, hogy már 8 esztendeje nem választottak provinciálist, hanem mindig csak az apostoli szék nevezett ki az ő megkérdezésük nékül provinciálist közülük, természetesen inkább bosnyákot, mint dalmatát. Az összehívott közgyűlés azután elérte, hogy dalmata ferencrendit, Kacsics Pált nevezték ki a provincia élére (Prímási levéltár Esztergom, Fasc. 28. no. 287.). A provinciálist az egyes rendházak főnökei (gvardián) választották. Az idegenbe szakadt bajai ferencesek residenciában éltek. Residentiának nevezték azt a kisebb rendházat, ahol 4 fogadalmas testvérnél kevesebb szerzetes élt. A homályos mondat tehát azt jelenti, hogy a bajai residentia élére az olovoi anya-kolostor gvardiánja nevezett ki elöljárót.

2 A török hódoltság alatt a boszna-argentínai provincia az olaszországi Piacenza zárdájában neveltette növendékeit. A hódoltság után azonban a maga kebelén belül siet papnevelő intézeteket felállítani. Lényegében minden nagyobb rendháznak meg volt a maga kis házi kollégiuma, ahová főleg szegénysorsú szülők gyermekeit vették fel. 1700-ban tehát a bácsi, a makarszkai (ma Makarska, Jugoszlávia, a dalmát tengerparton), zsigovosztai (Jugoszlávia, Bosznia-Hercegovina) rendház mellett a bajai is kapott rendi iskolát. — P. Carolus Maria Perusini: Chronologiae Historica Legalis Seraph. Ordinis. Tom. III. continens omnia capitula et congregationes generales, constitutiones et statuta emanata ab anno 1633 usque ad annum 1718. Romae, 1752. I. 525.

3 A kurucok több ízben is felégették a várost és környékét — Archivum Rákóczianum, II. Rákóczi Ferenc levéltára I. 108; IX. 106. — Zimmermann Dezső: Adalékok II. Rákóczi Ferenc felkeléséhez Szabolcs vármegye levéltárából. Történelmi Tár, 1910. 45.

4 Nincs adatunk arra, hogy a török uralom egész ideje alatt működött volna az olovói konvent plébániája Baján. Annyi tény, hogy 1649-ben a ferencrendi Ibrisimovics Marian belgrádi püspök bérmaúton járt Mélykúton, Szántován, Bajmokon, Jankovácon és Garán. — P. E. Fermedzin: Acta Bosnae potissimum ecclesiastica, 925—1752. Zagreb, 1892. 267—268.

Szabó György Piusz: Ferencrendiek a magyar történelemben. Budapest, 1921. 203—204. lapján arról ír, hogy 1710-ben nyerte el a bajai zárda a konvent rangját. Valószínűleg egyszerű sajtóhibával állunk szemben, hiszen 1717-ben még mindig residentiát emleget a Háztörténet.

5 A délmagyarországi területek visszavétele, Buda sikeres ostroma után, gyorsan haladt. Ám 1690-ben fordulat állott be a háborúban és hat évi dicsőség és siker után vereségek következtek. Belgrád várát, sikeres elfoglalása után, újra fel kellett adniok a császári csapatoknak.

53