Koszta István - Kőhegyi Mihály: Kivonatok a bajai ferences zárda háztörténetéből 1694-1840 - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 19. (Baja, 1972)
menekültek nagy része a szomszédos falvakból visszatért. Itt a hitvestárs, ott a szülő, emitt a gyermek, amott a barátok neve kiáltását lehetett hallani. Sajnos, a keresettek közül sokan nem jöttek elő, a lángok áldozatául estek. Az emberek lelkében egyre nőtt a szerencsétlenségük nagysága. Ugyanis igen sokan holmijukat a házuk legbiztosabbnak gondolt zugába, vagy pincéjébe vitték. Ö, de micsoda fájdalom ütötte őket mellbe akkor, midőn azt tapasztalták, hogy építményeik gyengébb részei belül sértetlenek maradtak, míg az erősebbnek remélt részek porba-hamuba omolva hallgatnak. A legnagyobb megrendülést a jövőtől való félelem okozta az embereknek. Ez a félelem szinte a kétségbeesésig emelkedett akkor, mikor a tetőzet nélküli falak között semmit sem találtak meg abból, ami valamikor nagyon kedves és gyönyörűséges volt nekik. Most nézzük milyen kárt szenvedett a mi Kon ven tünk? A tűz martalékává lett a templom és a zárdánk tetőzete és minden, ami a padláson volt. A rendház padlásán megégett kb. 180 mérő búza, 45 mérő zab, 20 zsák kukorica és még sok más egyéb. A toronyban elégett a lépcsőfeljáró, valamint a harangállvány. A harangok leszakadtak. Áttörték a lorettoi Boldogságos Szűz Mária kápolna bolthajtását, ahol minden elégett, ami csak fából volt. Az 1369 tt. súlyú nagy harang 6 tartócsavarja közül 2 megolvadt, más kettő eltört. A másik, 789 tt. súlyú miseharang, kettétörött. A kórusharang teljesen darabokra hullott. Az istállókból, ólakból alig maradt valami a puszta falakon kívül. A félszerben 2 igás szekér hamvadt el. A harmadik könnyű kocsi, melyen a tartományfőnök - atya szokott utazni, épen megmenekült. Egy másik kocsinkat, ami éppen a kerékgyártónál volt javításban, mesterünk nagy gonddal megőrizte. A lóistálló az alsó félszerrel érintetlen maradt. A kert kerítése és körülbelül 30 öl tűzifa elégett. Élő fáink közül egynek az udvarban, egynek pedig a kertben megkegyelmezett a tűz. Egy kocsis, mikor látta az elkerülhetetlen veszedelmet, 3 lovat (a másik három éppen úton volt) Herold János plébános úrhoz vezetett Bátmonostorra. A tehenek több napon és éjen át a legelőn maradtak. Most már azt kérdezhetné valaki, hány ház égett le? Pedig inkább azt kellene kérdezni, hogy hány maradt meg? Ugyanis sokkal könnyebb azoknak a számát megmondani, amelyek a vészt elkerülték, mint azokét, amelyek áldozatul estek. A megmaradottakból említésre méltó: a Kaszárnya utcában a külső sor egészen megmaradt. A Duna utcában, népiesen a „Proválián” 7 ház; a Kéményseprő utcában az egész felső rész54; a Szent Antal utcában 46