Koszta István - Kőhegyi Mihály: Kivonatok a bajai ferences zárda háztörténetéből 1694-1840 - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 19. (Baja, 1972)
békés birtoklására nézve hivatalos okmányokkal rendelkeztek, semmit sem értek el a magasabb hatalommal szemben. Abban az időben két szerzetes kisegítő és egy világi plébános; volt az érsektől odarendelve. Hogy ezek milyen szeretetben élhettek együtt, azt a bölcs olvasó könnyen elképzelheti.8 (12) 1750 májusában a bajai uradalmat gyaraki Krassalkovich Antal kegyelmes gróf úr vette át. Azonnal Bajára jött. A palotájától a Duna-partig lévő házsort lebontatta és Szent Antal nevéről egy új utcát állított fel.9 Ez az átrendezés érintette a testvérek udvarát is, mely az új nagykapu felől volt. De nemcsak, az udvart, hanem a Rókus kápolnáig terjedő tágas teret, valamint a szőlős nagy részét is. Ennek fejében azonban új gazdasági udvart, lóistállót építtetett és egy görögnek a szőlőjét, valamint egy nagy szilvást is adott, ami északra tekint. Krassalkovich úr ezenfelül megígérte, hogy nemcsak a Konventet, hanem a kertet és a szőlőst is kőfallal kerítteti be. Adja Isten, hogy sokáig éljen a mi vallásunk nagyszerű pártfogója. (13) 1750 Lőrinc ünnepén sűrű felhők takarták el előlünk az eget és villámok cikáztak. A villám nemcsak a zárda területén csapkodott, hanem a zárdától alig tíz lépésnyire a kerítés oszlopául szolgáló fába is belevágott, azt alaposan meghajlította, széthasította a kert kisbejáratától jobbra. Azt a három testvérünket, aki az óriási villámcsapás közelében tartózkodott, hátulról suhintás érte. Emiatt egy ideig eszméletlenek is voltak. Legyen hála az Istennek, hogy rendházunkat és testvéreinket nagyobb bajtól megkímélte. (14) 1751. 1751. március és április hónapokban a Duna úgy megáradt, hogy ahhoz hasonlóról emberemlékezet óta nem hallottak. Egész falvak (több mint húsz), szántóföldek, amelyek eddig a folyótól mindig biztonságban voltak, és soha el nem merültek, most víz alá kerültek. Az emberek kétségbeesve jártak a tömérdek termés pusztulása miatt. Midőn aztán a víz a régi medrébe visszahúzódott, csodával határosán minden újra kizöldült. A halandókat Isten ezzel is arra tanította, hogy egyedül csak belé helyezzék minden reményüket és bizodalmukat, mivelhogy ö senkit és semmit el nem hagy a megpróbáltatás idején.(15) 1752. 1752 június 11-én hatalmas erejű szélvihar támadt. A homlokzat felől letépte a templom tetőzetét. A Konvent és a melléképületek fedelét is több helyen kikezdte. (17) II
