Solymosné Göldner Márta: Asszonyélet Dávodon - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 18. (Baja, 1971)
A tanyai gyerekek, míg jó idő volt, bejártak, a rossz idő beálltával beköltöztek a faluba a nagyszülőkhöz. Az iskolás lányok is elsősorban a csuta, rongy és kóróbabával játszottak, szerették a csigát, a kötélugrálást és a sántikálást. Tavasszal, mikor le lehetett ülni a földre, akkor volt a keresd kutya kölkedet: az egyik humot, a többi megjelölt kis pálcikákat dugott el, azt kellett megkeresni. Fogócskáztak és csirkéztek. 5—6 gyerek — fiúk, lányok — összejött, egy 20—30 cm, egyik végén hegyes botot, a csirkét egy kör közepére szúrták, kilépett távolságról egy bottal el kellett ütni. Aki csalt, azt a fogó szőrlabdával megdobta, s annak kellett a csirkét állogatni. Másik játékuk volt a tütrüt kanász vagy lukra kanász. Itt egy rongylabdát kellett egy lyukba behajtani. A labda volt a disznó. A pilkázás is lány játék volt, nagy ügyességet kívánt. A vasúti töltésen kerestek öt egyenlő nagyságú kavicsot, de volt cserépdarabból, sőt szódásüveg darabokból is. A pilkát előbb egyesével, majd kettesével, hármasával kellett feldobni, elkapni, aztán kézfejre, tenyérre, aztán kupit csinálni: a földre támasztott két ujj között a kapun áthajtani. „Szódavízre játszottunk. Velünk járt a szódás lánya, aki vesztet, az fizette a szódát, de majdnem mindig a szódás lánya fizette. Meg náluk szétrobbantak a szódásüvegek, abból volt a pilka, hogy szépek legyenek. Sokszor véresek voltak a kezeink, de nagyon szépek voltak, rózsaszínek, meg minden.” Kőszeghy így ír 1898-ban: „A fiatalság leginkább tánccal és labdázással mulatja magát. A labdázásnak csak kétféle neme dívik itt, úgymint a „méta” és „városi”. Előbbinél bottal elütik a labdát, vagy megkapja a künn álló ellenfél valamelyike, vagy az elütés után kiszaladót üti meg. Ilyenkor a másik fél jön be ütni. — A városinál pedig kőibe állanak, egymásnak dobják a labdát, aki ezután nem bírja elkapni, az a közepére áll s egy-egy hátbaütésre van kárhoztatva addig, míg a labdát sikerül elvagy felkapni s azzal egy másikat megütnie, mikor is az illető kénytelen helyére állani.”5 A hat osztály elvégzésével vége volt a gyerekkornak. A fenti képen az első változásokat az 1920-as években tapasztalhatjuk. Akkor jelenik meg Dávodon a hintőpor, majd a babaszappan, kenőcsök, gumipelenka. A fáslizást elhagyják, illetve csak a köldököt kötik le. A pólyakötő megváltozik. A 30-as évek végén már nem kapni a szőrmadzagot, hanem gyári hímzésű rózsás szalagot vesznek, egyformát fiúnak, lánynak. 9
