Solymosné Göldner Márta: Asszonyélet Dávodon - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 18. (Baja, 1971)
Ha nagyobb volt a halott, kis szentmihállován két lány vitte a koporsót. Ezeket is fehér ruhában, fejükön fehér koszorúval temették el. Az eladósorban levő lányt menyasszonyi ruhában, koszorúsán temették, koporsóját legények vitték, a lobogókat pedig nagy lányok. A legényeknek mellvirágjuk és szalagjuk volt. A menyecskéket esküvői ruhájukban, selyemkendővel bekötött fejjel temették. Koporsóját fiatalemberek vitték (fiatal ember alatt házasokat értenek). Az idősebb asszonyokat már feketében temették, koporsójukat a férfiak vitték. Évek óta azonban már gyászkocsival viszik ki a halottat. A sírra koszorúkat nem tettek, csak kerti virágot. 1930. körül jött divatba a — többnyire művirágokból készült — koszorú, de csak a szűk család, a házbéli család vett egyet. Most már a rokonság, jó ismerősök, barátok is hozzák a koszorúkat. Temetés előtti este virrasztották a halottat, s ez még most is szokás. Este 10—11-ig vannak ott a rokonok, barátok, meghívott énekesek. A halottsiratás már nem szokás, régen is csak a hozzátartozók siratták. Ma azt tartják, ha igazán fáj, nem lehet sorolni. Kőszeghy erről így ír 1898-ban: „Halálozás alkalmával énekesek és ájtatoskodók szoktak éjjelre „virrasztóba” jönni, kik imádsággal és énekléssel töltik az időt. Nem ritkán azonban vígabb oldala is szokott ezen virrasztásnak lenni, t. i. az énekesek bort is kapván a gazdától, egészen megfeledkeznek a földi múlandóságról. Temetés alkalmával a hangos siratás nem ritka, de soha sem viseli magán az elsiratás jellegét, elsirató asszonyokról pedig fogalma sincs a népnek.”3 A halotti tor ma is szokás, ha nem is olyan mértékben. „Annakelőtte, mikor meg volt a temetés, főztek húspaprikást, meg csinyáltak mákosbuktát, akkó még arra összeszedték a gyerekeket, azt mind elhítták a torba. De hozzá tányért, kanalat ! Ha otthon nem akartak engedni, akkó mondtuk: de megyek, mer hittak ! Mikó már nagyobbak votunk, már nem, mert szégyellettük. Ott vótak a halott rokonyai, testvér, család, meg akik vitték a koporsót, azt elhítták enni. Vacsora vót, vagy ebéd, mikó hogy vót a temetés" Ittak bort is. Addig tartott, amíg vót az étel kitálalás.” Most csak a közvetlen hozzátartozók, vidékről érkezett rokonok vesznek részt a toron. A helybeli meghívottak nem mennek el: vagytok úgyis elegen. A gyász a közeli rokonnál egy évig tart, de fél év után világosabbat is felvesznek. 44
