Solymosné Göldner Márta: Asszonyélet Dávodon - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 18. (Baja, 1971)
süteménnyel kínálta őket. 1935 körül az ilyen májfaállítás kiment a divatból. A lány májfáját az apja vette ki. A dávodi lányoknak falubeli is, idegen is udvarolt. Vallási problémák nem merültek fel, mert a falu színkatolikus. Nemzetiségek a szomszéd községekben élnek, azokkal ritkán jöttek össze. A bandás kapcsolat semmire sem kötelezett, lehetett belőle házasság is, de ha összevesztek, sosem látták egymást. A lányhoz csak az udvarló járt. Be is ment beszélgetni. Csak az utóbbi évtizedekben lett szokás, hogy barátaival, többedmagával jött. Persze régente sem nézték mindig jó szemmel a legények társaik sikereit. Máig is emlegetik, hogy vagy 50 éve Kozma Péter piacra készült Bajára. Este elkészítette a kocsit a fészer alatt, felrakta rá a búzás zsákokat, hogy reggel csak dob a lovaknak, befog és indul. Este azonban beállított az udvar ló a lányhoz. Amíg bent beszélgettek, a többi legény lerakta a zsákot a fészer alá, szépen csendben kihúzták a kocsit a kertbe és megrakták trágyával. A gazda csak hajnalban vette észre a „tréfát”, mikor, indulni akart. Tisztességes lány legénnyel nem ment végig az utcán. Ha mulatság volt, a lány előrement pajtásaival, a legény utána. A kiskapuban találkoztak. Még menvasszonykorban is így illett. A bandázásnak, kocsmázásnak előbb-utóbb kéretés lett a vége. 15—:17 éves korban férjhezmentek a lányok. A szülők nagyon ellenezték, ha vagyoni különbség volt, persze csak a jobbmódú részről. A kéretésre a lakodalom előtt 3—4 héttel került sor. A legény már előbb szót értett a lánnyal, tudta, mire számíthat. Be is jelentette előre, mikor mennek. Este ment apjával vagy közeli férfi rokonával a lány szüleihez kikérni a lányt. Akkorra elkészítették a jegykendőt, a legénynek szép slingelt zsebkendőt és egy selyemkendőt, amivel később a menyecske fejét bekötötték. A szülőknek, testvéreknek vevett zsebkendőt adtak. Később már a nőtestvéreknek is küldtek delén vagy szövet fejkendőt. Mindezt batyuba kötötték és a vőlegény hazavitte. Ö jegypénzt adott, pl. i911-ben 25—30 koronát, amin a vőlegénynek két inget vettek, és egy undert (kis, felálló galléros testhez álló kabátka) varrattak varrónővel. A 30-as években is inkább a szülők döntötték el, ki kihez megy férjhez, de a fiatalok már fenyegetőztek, hogy megszöknek, vagy összeállnak, ha nem egyeznek bele. A lány adott az apósnak zsebkendőt, az anyósnak, lánytestvéreknek fejkendőt, a fiúknak zsebkendőt, míg a vőlegény hímzett vagy kivar-20
