Solymosné Göldner Márta: Asszonyélet Dávodon - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 18. (Baja, 1971)
dégül vacsorára a zenészeket. Este 10—11-ig tartott a mulatság. A 30-as években már hajnali 4-ig szabad volt táncolni, de kismisére el kellett menni. Farsang keddjén mentek a bandás házakba a maszkák. Menyasszony-vőlegénynek, cigánynak öltöztek. Lakodalmas menetet rendeztek, az ifjú párt ló után kötött ladikban húzták körbe a faluban. Ha sáros, vagy havas idő volt, a ladikot a földön húzták, máskor kerekekre tették. Tánc közben nagyokat ugrottak, hogy olyan magasra nőj jön a kender. A délutáni litánián a legényeknek is részt kellett venniök, különben az öregek nem adtak pénzt. A bandába a legények vitték a bort. A szülők nem mentek el. Tambura zenére táncoltak. A 30-as években már az iskolások is rendeztek vizi bandát. Azért nevezték így, mert csak vizet ihattak. Ök is kibéreltek egy házat, harmonikára vagy asztali citerára táncoltak. A legények, nagylányok a 30-as években már kocsmába jártak, de a korábbi években is azok, akik egyik bandához sem tartoztak, kocsmában mulattak. Nagyböjtben és Péter-Páltól István királig nem volt táncmulatság. Közben, vasárnaponként a kocsmákba jártak, de Szentgyörgy napig, míg a búzát meg nem szentelték, nem muzsikáltak a kocsmákban. Minden legénynek meg volt a maga kocsmája. Az Orbánék kocsmájába a gazdagok jártak, a Szalaiékhoz a szegényebbek és a püspökpusztai béresek, a pálinkafőzőnél levőbe a suttyó legények, a Kemencei félébe pedig az inteligencia és a falu jobbmódú, vezető rétege. A lányok is aszerint mentek oda, hogy melyik legény tetszett nekik. Akármilyen rossz idő is volt, a lányok kint várakoztak. „Mikor bent elkezdtek zenélni, akkor úgy ágaskodtunk az ablak alatt, hogy mutogattuk a fejünket, hogy én is itt vagyok. A legény kikiáltott a kocsmábú: Hej, gyere be Szenei Maris, Horváth Verka, ami annak a lánynak a neve vót.” A tánc után a lányok újra kimentek. Az asszonyok néha bemerészkedtek a fal mellé, de a legények föléjük csapták a borosüveget, s azok sikítva futottak ki. Ha lány talált bemenni, azt a legények bikacsikkal hajtották ki. „Azért most jobb szokás van, mert vót, aki elkezdte azt az ablakszárfát tartani délután négy órakkó, és ott tartotta este nyócig, nem hítta be senki. Annak rossz vót ám kinn !” „Valamikor amikor táncoltattak vagy forgattak bennünket, akkor meg köllött a szoknyát fogni, ugye hát nem volt bugyi. Mert 2 17
