Solymosné Göldner Márta: Asszonyélet Dávodon - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 18. (Baja, 1971)

„Dehogy engedtek volna abban ruhában táncolni, amiben templomba mentünk. Abba nem volt szabad fölkészülni, csak a templomba. Kocsmába csak a kocsmás fehérszoknyát, meg még a pöndölt is másikat köllött venni. Noszolólány voltam, csak a rózsaszín kázsmérszoknyát engedte édesanyám, se kiket, se bársonyt, mindjárt le köllött ám vetkőzni. Nem ám mint most ! Azt kérdezik a fiatalok: mikor örült kee neki je ? — Hiába, nem engedte édasanyám.”

Bálba sem húzhattak templomi vagy hétköznapi ruhát. Kivételt képezett az új ruha, pl. egy kartonruhát felvehette reggel a templomba, mert új volt, este a bálba, de aztán csak hétköznapra hordta.

Minden lánynak volt 4—5 bálos, és ugyanannyi templomjárós ruhája, s ezen kívül különböző ünnepek szerint más-mas színű.

Adventkor sötét ruhát viseltek, karácsonykor kázsmér vagy bársony szoknyát, nagyböjtben barnás színűeket. Feltámadásra már lehetett kázsmért, világoskék kockást, rózsaszínt, nagyon világos drappot, és fehérvasárnapra, ha jó volt az idő, fehér blúzt. A viseletben „vallási alapon mentünk”. Pünkösdre, nagyasszonyra, húsvétra minél cifrábban, és újban, ha más nem, legalább egy blúz legyen új.

Sokat emlegetik az egykori viselet felső ruhadarabját a levit levetykét, löbötykét. Ez testhez álló, belül pargettel bélelt, magasnyakú, szűk ujjú, deréknál kis aljjal ellátott kabátka volt. Elöl sok apró gombbal záródott. Nyakukra krézlit gomboltak, ami széles slingelésből egy keskeny vászonpántra volt bodrozva.

Ebben az időben melegebb holmi volt a bájkó, ebelasztinból varrott, bélelt, szűk felsőkabát. Tűzéssel, zsinórozással vagy krümmer szerű anyaggal díszítették az elejét és alját. Nagy kendőt ünnepen nem viseltek.

Az 1930-as években ezek helyett új ruhadarabok jöttek divatba. A levi helyett blúzt kezdtek viselni. Ennek a válltól a' mell részig franciája van (eleje franciája, hátulja franciája), onnan lefelé van letűzdelve, de az is testhez álló, egybeszabott az aljával, amin csipke, meg léghímzés, oplikáció volt, hogy díszesebb legyen. Máskor a francia alól húzva vagy rakva folytatódott a blúz. A 30-as évek végén egész bő volt, és lagövvel, níderrel szorították le. Még a nótába is bekerült, hogy: „piros níder ragyog a derekán”. A blúznak nagy gallérja volt, széles csipkével, fodorral, pántlikával körül kidíszítve, elöl is a mell részen fodor, pántlika, masni. Később pomponyokat kötöttek a gallér alá.

12