Bernschütz Sándor et al.: Névadási szokások Baján 1896-ban és az 1960-as években - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 17. (Baja, 1970)
Bernschütz Sándor - Kőhegyi Mihály: Baja keresztnévadási szokásai az 1960-as években
Annabella (Erzsébet): „Azért választom ezt a nevet, mert szép és kellemesen dallamos.” Prudence (Etelka): „Azért szeretnék Prudence lenni, mert az nem mindennapos név.” Éva (Sarolta!: „Sarolta így magában, becézve is, hidegen hangzik. A Sárika idősebb korban gyerekes, bizonyos hangsúllyal gúnyos.” Krisztina (Mária): „Szerintem rendkívül szép hangzású név. Különösen azért tetszik, mert nem lehet csúfnevet képezni belőle, mint a Máriából, Pl.: Maris, Marcsa stb.” 2 Gyakran szerepel egy-egy névválasztás indítékaként valamilyen irodalmi alkotás hőse, vagy egy ismert, neves személy: Júlia (Zsuzsanna): „Szép, komoly név. sohasem lesz elvűit, mint Malvin stb. Shakespeare tragédiája halhatatlanná tette.” Szabina (Éva): „Olvastam egy beat-regényt. A regény női főszereplőjét hívták Szabinának.” Nicoletta (Györgyi): „Nemrég feltűnt, híres francia énekesnő, és ha már a hangját nem, legalább a nevét szeretném örökölni.” 3. Egy érdekes példa az ún. beszélő névre, amely viselőjét köznévi jelentésével hivatott jellemezni: Szerénke (Márta): „Ez a név nagyon illik rám.” 4. A vezetéknévhez való igazodás is fontos követelmény a keresztnévvel szemben: Éva (Erzsébet): „Azért lenne jobb az Éva, mert a vezetéknevem is hosszú, Erzsébet is az.” 5. S végül a leginkább esetleges, a naptárhoz történő igazodás példája: Dorottya (Erzsébet): „Ezen a napon, Dorottya napján születtem.” (Ez az indíték bizony nem vezetett a legszerencsésebb névhez : Csokonai a Dorottya nevet alighanem hosszú időre humoros tartalommal telítette.) Példáink természetesen nem jelzik a névadási indítékok mindegyikét. Nem szerepel itt — bár a Mária névvel kapcsolatban már utaltunk rá — a névörökítés indítéka, a magyar nemzeti nevek keresése, a meghatározott személyhez kötődő érzelmi kapcsolat stb. Ezekre igen szép példákat közöl Grétsy László „Adalékok az utónévválasztáshoz” című tanulmányában (Nyr. 93:438—45), akinek végső következtetése ide kívánkozik: „Annál szerencsésebb a névválasztás, minél jobban 30
