Bernschütz Sándor et al.: Névadási szokások Baján 1896-ban és az 1960-as években - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 17. (Baja, 1970)
Bernschütz Sándor - Kőhegyi Mihály: Baja keresztnévadási szokásai az 1960-as években
Tudjuk, hogy a személynevek igen gyorsan reagálnak a gazdasági, társadalmi, műveltségi változásokra. A női nevek gyors divathullámzására szinte minden esetben felfigyelnek a keresztnevekkel foglalkozó szerzők. Névanyagunk azonban a fentiek ismeretében is meglepően gyors és nagymérvű változásról tanúskodik. Hetven év alatt mintegy 80 %-ban szakítottunk nagyanyáink leggyakoribb neveivel. Ennek a nagy névcserélő kedvnek csak a Mária, Éva és az Anna tudott ellenállni. Érdemes e három ,.időtálló” név sorsát nyomon követni. A Máriák olyan névvel büszkélkedhetnek, amely közel egy évszázadon át a legtöbbször adományozott női név. Anyagunkban 1896-ban és 1959-ben listavezető, 1962-ben is csak a harmadik helyre szorul vissza. Munkások, földművesek körében öröklődik leginkább, hiszen mintegy 50 %-ban a névadó édesanyák neve is ez. Gyakran szerepel második névként. Makacs hagyományozódásának tényét a múltba tekintve a névadók vallásos világnézetével magyarázhatjuk. A XVII. századtól kezdve szinte minden gyakorisági lista állandó szereplője. A szülők oltalmazó szándéka nyilvánult meg abban, hogy leányukat Isten anyjának, Máriának a nevére keresztelték. Érdemes megemlíteni, hogy a magyar névanyagban a „fiú”, Jézus neve nem szerepel, ez tiltott név. Vallási meggondolásokkal a Mária névvel- kapcsolatban — elsősorban a földműves foglalkozásúak körében — ma is számolnunk kell, napjainkban azonban inkább a női nevekben oly gyakori a (á)-i-a hangsor kellemes csengésének és más, asszociatív jellegű kapcsolatoknak köszönheti előkelő helyét. 1966-ban száz bajai gimnazista lánynak tettük fel a kérdést ; „Melyik a legszebb magyar leánynév ?” Közülük csak öten (5 %) választották a Mária nevet, noha tizennégyen már viselői voltak. A névadási indítékok sokféleségének igazolására idézzük két Mária véleményét e névről. Az egyik (anyja Terézia) a legszebbnek vallja, s választását így indokolja: „Szeretem ezt a nevet. Szerintem van jövője, hiszen nem olyan név, amely egykét évig divatos. Erre bizonyíték a múltja.” örvendetesen érett és megfontolt vélemény ez, amelynek megfogalmazója jól érzi a név viszonylagos stabilitását, öröklődő jellegét. A másik (anyja is Mária) nevének variánsát, az Annamáriát tartja a legszebbnek, „mert nem olyan gyakori, mint a Mária, de utal édesanyám nevére. Szép és nőies név.” így sűrűsödik a hagyomány és az újszerűség két Mária, két jövendő névadó ítéletében. Az egyik ragaszkodik nevéhez, mert nem kifejezetten divatnév, a másik kissé elavultnak érzi, de az édes2 17
