Tóth Kálmán: Puszták rózsája, népszínmű - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 15. (Baja, 1968)

(mérgesen) Hallgasson az Űr ! mert mindjárt befogatom, tudja meg, hogy én huszár voltam.

MÁKOS

Negyedik Jelenet

(Róza jő azon ruhában — mellyben az első felvonás alatt volt — valamennyinek szíves „jónappal” üdvözli — azután Mákoshoz)

RÓZA

Isten hozta édes másik apám ! Hogy mint van ? Hát a Böske mámi ?

MÁKOS GY

Hát csak úgy mint illyen családos gazdaféle ember.

BÖSKE

Én meg mint a kotlós tyuk gyermekeimmel vesződök otthon.

MÁKOS GY

Ejnye de rosszul néz ki a kisasszony — még nálam kukorica máién hízott — úgy nézett ki mint az élet — az orcája ollyan piros volt, hogy majd meg szollamlott — miúta meg becsináltost eszik úgy néz ki mint a a (szájára üt) majd kimondtam hogy micsoda ! Osztán ! (kívülről lovas mars trombita fúvatik — Mákos Gyura — dolmányát, velláját eldobálja, és tüzesen felugrik:) Ejj ! a ki lelke van huszárok jönnek (kinéz az ablakon) Hu ! de gyönyörű legények ! mondtam én már, hogy az Isten jó kedvibe teremtette a huszárt ! Annyók ! kedves életpárom ! gyűj j ide és gyönyörködj bennük — ni ! ni ! milyen szépek — ilyen voltam én is 30 esztendő előtt. Ni ni ! úgy ülnek a lovon, mintha csak az Isten ráteremtette vóna őket — úgy ülnek mint a cövek (szünet után) ejj de kár hogy leszállnak — és nem csinálják a rekcumkerdájt... de ni ! Kovártélyba viszik őket, bár csak ide is betévedne egy pár.

Ötödik Jelenés HUSZÁR SZOLGA Ugyan kérem ! hol van a házi gazda ?

76