Tóth Kálmán: Puszták rózsája, népszínmű - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 15. (Baja, 1968)
Azt mondják nem adnak Engem galambomnak (rep) Inkább adnak másnak Annak a hat lovas Hintós uraságnak. Pedig az én rózsám Olly szépen nézett rám (rep) Csókot hintne rám Pár csókot hintne rám Világért sem adnám. Édesanyám kérem Ne hűtse meg vérem (rep) Hiszen azt Ígérem Hogy az én Jancsimmal Holtomig beérem (Szünet után) Az idő feledtet — ez álítás csak balga fő szüleménye — vagy csak pillanat embereinek érzelmein épül. — Vagy mért nem tanulom én meg a feledést ? vagy nem e ég naponta jobban keblemben annak emléke, kit szeretnem tilt... tán rossz lelke ? vagy hűtlensége ? Oh nem ! a világ szokása. Oh mért ném emelhetem magamhoz őt ? — vagy hozzá mért le nem hajolhatok ? Szegény jó Jancsim ! azt vélte mikor atyámmal ölelkezni látott — hogy ő kedvesem és szerelmesem — később megtudta, hogy akit szeretőmnek vélt — Atyám ! az én gazdag atyám — és ekkor elvonult, mert tudta, hogy ő csak szegény juhász bojtár, én meg gazdag kisasszony vagyok. Jól tudja ő, hogy szeretem — de a szegény mégis csak kétkedik. (dalol:) Azt gondoltad Jancsim Hazudtam előtted Elhidd pedig szép szeretőm Majd meghalok érted ! Nem tudod hogy vagyok ? Tudd meg hogy hervadok ! A falusi temetőben Nyugalmat óhajtók ! ! ! Második Jelenés (Vándorlaky — s neje othonias öltönybe jőnek) VÁNDORLAKY Isten megáldjon édes Rózám ! hogy mint érzed magad ? 72
