Tóth Kálmán: Puszták rózsája, népszínmű - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 15. (Baja, 1968)
Második Jelenet (Róza úrhölgy ruhában sűrű fátyollal, és annya Riza, félelmesen berohannak) VÁNDORLAKYNÉ Nagy Isten ! ments meg bennünket ! RÓZA Segítség ! Segítség ! VÁNDORLAKYNÉ El vagyunk veszve. RÓZA Édesatyám elesik, — nem — nem erősen küszködik — a hat zsivány erősen vagdalódzik — már — vége — de ni — ni ! hála neked gondviselő Isten — az a juhászféle ember leütött fokosával egy zsiványt — a többi fut — meg vagyunk mentve — hála neked gondviselő Isten. Harmadik Jelenés VÁNDORLAKY (előbb Vándorlaky — utána Jancsi véres ünggel bágyadtan jő) (úti öltönyben) Meg vagyunk mentve ! hála neked gondos ég ! és hála neked te ösmeretlen bátor férfi — ki nőm — gyermekem — s temérdek pénzem megmentetted. Hálám holtig fog kisérni — mint éltem megmentőjét — s jótéteményemet érezni fogod oly mértékben mint saját gyermekem. Legelőször is ismeretlen vitéz mondd ki vagy — hogy jótékonységomat állásodhoz illően terjesszem. JANCSI (bágyadtan) Tekintetes Uram ! nem azért mentettem meg az Ür életét, hogy most én vegyem el pénzét — igaz ugyan hogy én is Zsivány vagyok, mert máskép életemet fel nem tarthatom, de olyan gyáva tudom hogy so se leszek — hogy két fehér cselédet — meg egyetlen egy urat kocsisával — 5 pajtásommal támadjak meg 62
