Tóth Kálmán: Puszták rózsája, népszínmű - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 15. (Baja, 1968)

indulásakor (1848. június közepe) a hallgatók jó része szétszéledt az ország védelmére. Ez utóbbi idején Tóth Kálmán mindenképp Baján volt már, s feltehetően ott szerepelt a Baján is megszervezett nemzetőrség soraiban. Amikor a szerb lázadás megfékezésére a magyar kormány június elejétől erélyes intézkedésekre készült, s a Délvidéken, részben az akkor felállított honvédségből, katonaságot vont össze, Bács-Bodrog vármegye június 17-én tartott közgyűlésén, más megyék példájához hasonlóan, határozatot hozott, hogy a szerb támadásokkal szemben a Délvidékre vezényelt katonaság megerősítésére jelentős nemzetőr­erőket összpontosít az ókéri táborban. A határozat nyomán toborzó felhívás jelent meg, s. ennek eredményeként a kívánt mintegy 20 ezer főnyi sereg néhány nap múlva már együtt is volt Ókéméi.13 Tudjuk, hogy a megyei határozatot követően Baján is jelent meg toborzó felhívás, és Tóth Kálmán — Szana Tamás állítása szerint — elsőként állt a kitűzött zászló mellé.20 A bajai nemzetőrtoborzás Tóth Kálmánnak jelentős élménye lehetett. Erre következtethetünk a költő több ekkortájt keletkezett toborzóversének megszületéséből21 s abból, hogy a toborzás, mint epikus cselekmény része, a „Puszták rózsájá”-n kívül, megjelenik a költőnek egy nem sokkal később íródott elbeszélő költeményében is.22 Ez utóbbi helyen a toborzás színtere kétségtelenül Baja.23 Valószínű tehát, hogy Tóth Kálmán előtt nemcsak a szóbanforgó elbeszélő költemény toborzó jelenetének írásakor, hanem a „Puszták rózsája” hasonló részének megformálásakor is a Baján, 1848 júniusában le­zajlott toborzás képe lebegett. Bár ez utóbbi részleteire nincsenek adataink, összefüggése a „Puszták rózsája” megfelelő jelenetével már csak azért is bizonyos, mert a bajai toborzásban Tóth Kálmán maga is részt vett, s mint színművének hőse, Nótás Jancsi, szintén beállt a táborba indulók közé. Tóth Kálmán útja a bajai toborzás után a délvidéki táborokba vezetett. Szana Tamás s az őt másoló Dömötör Pál szerint ugyan a Baján összegyűlt nemzetőrség táborba szállásából nem lett semmi. Tóth Kálmán ekkorról származó beszámolója24 azonban tanúsítja, hogy mintegy 200 főnyi sereg valóban megérkezett az ókéri táborba,25 s részt vett az Ókérrel szemben levő Szenttamás ellen Bechtold al­tábornagy parancsnoksága alatt intézett támadásban.26 Tóth Kálmán Szenttamás ostroma után valószínűleg augusztus közepéig-második­­feléig maradt Délvidéken, majd Pestre ment, s a Ludovika növendéke lett, a csatatereket ideiglenesen a tanulással cserélve fel.27 Pestre menetele után a szabadságharc hadi eseményeinek Tóth Kálmán minden bizonnyal csak a sikeres tavaszi hadjárat alatt lett ismét résztvevője. Az „A kinek nincs mája” című elbeszélésből28 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom