Tóth Kálmán: Puszták rózsája, népszínmű - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 15. (Baja, 1968)

ragadta meg, hanem a főváros nem kevésbé lázas irodalmi, kultúrális élete is. Az Életképekben megjelent két verse7, amelyek közül az elsőt személyesen vitte el Jókaihoz8 mutatja, hogy a Pesten folyó irodalmi életbe Tóth Kálmán már akkor megpróbált bekapcsolódni. Valószínű, hogy e Pesten töltött hetek alatt legalább néhány alkalommal eljutott a Nemzeti Színház előadásaira is, ahol ekkor néhány divatos külföldi szerző műve mellett főleg Szigligeti darabjai képezték a műsor gerincét9. Az első találkozás a színházzal s az akkori műsor néhány aktualitástól fűtött előadása10 bizonyára élénken ragadták meg a fiatal költő képzeletét. Ezeket az élményeket, olvasmányaihoz hasonlóan, feltétlenül számításba kell venni azoknak az ösztönzőknek a feltérképezése során, amelyek Tóth Kálmánt alig 19 évesen eljuttatták a színműírással való első kísérletig.

Mindezek az élmények, az olvasmányok a költő tanulókorában s a pesti színházi előadások együttesen azonban minden bizonnyal csak a hajlamot ébresztették fel Tóth Kálmánban a drámaírásra. Az elhatározó élmény valószínűleg még váratott magára. S aligha tévedünk, ha ezt a költő szabadságharc utáni bajai napjaiban keressük.

Baja, amely a múlt század közepén nagy átmenő kereskedelme, fejlett kézműipara révén jóval fontosabb szerepet foglalt el az ország városai közt, mint századunkban, a szabadságharc leverését követő első években élénk kultúrális események szintere volt. A pezsgést elsősorban a városban sűrű egymásutánban megjelenő különböző vándorszíntársulatok előadásai váltották ki. A korabeli lapok, mindenekelőtt a Hölgyfutár hírei és beszámolói alapján meglehetősen részletes képet formálhatunk magunknak ezekről az előadásokról s az előadások fogadtatásáról. Az említett hírek, tudósítások Baját az 1850-es évek elején a vándorszínészet egyik jelentős állomáshelyének mutatják. A városba látogató társulatok (a magyarok mellett németek és szerbek is) az ország akkor legnevesebb társulataiból kerültek ki. Főleg a Szőlősi—Szuper-féle társaság látogatott el gyakran a városba, de tudunk egyebek mellett Hetényi, Szabó Károly társulatának vendégjátékáról is. Egy-egy társulat, mint pl. a Szőlősi—Szuper-féle 1850-ben, olykor többször is ellátogatott Bajára. Okkal, mert az előadások, nem számítva a német és szerb társulatok játékait, úgyszólván minden esetben zsúfolt nézőtér előtt folytak. Az egykorú tudósítások a különböző társulatok bajai vendégszerepléséről szólva szinte kivétel nélkül kiemelik a közönség élénk érdeklődését. „Baján magyar színészek működnekj s főleg a hölgyek részéről kitűnő pártfogásnak örvendnek” — olvashatjuk pl. a Hölgyfutár 1850. március 9-i hírei közt, vagy 1851-ből: „Baján jelenleg Szuper és Szőlősi magyar színésztársasága működik, és igen

9