Telcs András - Solymos Ede: Telcs Ede - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 14. (Baja, 1966)
így került egy napon Edmund von Hoffman, jónevű szobrász műtermébe. Hoftmannak feltűnt az értelmes inasgyerek, s mikor megtudta, hogy szobrász akar lenni, felszólította, hogy vasárnaponként jöjjön műtermébe. Teles boldogan tett eleget, így Hoffmann lett első igazi mestere, aki szigorúan korrigálta rajzait, s látni tanította. Az akadémián Edmund Hellmer kevenc tanítványa lett. A tanulást azonban anyagi helyzete nagyon megnehezítette. Szülei teljesen tönkrementek, és nem tudták tovább támogatni. Minden munkaalkalmat meg kellett ragadnia, hogy eltarthassa magát. Négy évi koplalással teli megfeszített munka után elnyerte az akadémia legnagyobb kitüntetését a Füger aranyérmet. A következő évben átkerült Caspar von Zumbuschnak, Bécs akkor vezető szobrászművészének mesteriskolájára, és ott már I. éves korában díjat nyert. Műve „Die Zwei Durstige” az évfolyam legérettebb szobrászati alkotására kitűzött 300 forintos nagydíjat kapta meg. A szobor egy fiatal szatírt ábrázolt, aki egy lópatás faun fiúcskát tart karjaiban, s azt tömlőjéből borral itatja. A mű témájában és kivitelében még magán hordotta a Zumbusch iskola neobarokk és akademista jellegét. A mintázásban azonban már az emberi anatómia jó ismerőjének mutatja az induló művészt, a munkából áradó fiatalos erő és biztonság pedig a mai néző figyelmét is megragadja. Teles ezt a szobrát tanára biztatására beküldte a Wiener Künstlerhaus 1893. évi kiállítására, majd az antwerpeni nemzetközi képzőművészeti kiállításra is, melyen a 21 éves művésznövendék elnyerte a kiállítás ezüst érmét. A. siker után a magyar képzőművészek 1893/94. évi tárlatán is bemutatta szobrát „A két bornemissza” néven. Ez volt első jelentkezése a magyar művészeti életben, mellyel később annyira összeforrott. Még két évet töltött Zumbusch iskoláján. Tanulmányai és hét éves bécsi tartózkodása erősen kitágították a kis vidéki gyerek látókörét. Tudatában volt elégtelen iskolai képzettségének, műveltsége fogyatékosságainak, ezért minden szabadidejét az Akadémia hatalmas könyvtárában, múzeumokban, kiállításokon töltötte. Meleg barátság fűzte Ausztria akkor induló fiatal íróihoz, Arthur Schnitzlerhez, Felix Saltenhez és Hugo von Hoffmannstalhoz. Ez a kapcsolat a művészet és irodalom mellett a kultúra egyéb ágai felé is fordította figyelmét. így a lelkes, de teljesen tudatlan fiúból európai műveltségű, minden iránt érdeklődő művész lett. 7
