Telcs András - Solymos Ede: Telcs Ede - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 14. (Baja, 1966)

és Ghiberti művészetének és technikájának titkait. Hódolattal állt a Mediciek síremléke, Michelangelo alkotása előtt, de kitörölhetetlen nyomot hagyott benne első olaszországi útjának nagy élménye: Verocchio lovasszobra. Meglátogatta a francia, holland és német múzeumokat is, tapasztalatait a maga módján igyekezett hasznosítani.

Ebbe a békés alkotómunkába dörrent bele a sarajevói pisztolylövés. Kitört az első világháború. Sosem volt militarista és a háborút a középkor barbár maradványának tekintette. Marczalival folytatott hosszas beszélgetései révén azt is megértette, hogy ez a háború a magyar nép érdekeitől idegen, és belőle semmi jó nem származhat. Ez a tudat, és az események lelkileg megtörték, dolgozni is alig tudott. Részt vett viszont minden segély akcióban, hogy erejéhez mérten segítsen a háború áldozatain. A proletárdiktatúra rövid időszaka után kezdődő fehérterror újabb megpróbáltatásokat hozott számára.

1919 őszén a Képzőművészeti Társulatban Zala azt javasolta, hogy zárják ki azokat a művészeket, akik a május 1-i felvonulásra munkáikkal díszítették a város tereit és főútvonalait. Teles — bár nem vett részt ebben a munkában — felháborodottan tiltakozott, hogy embereket megbélyegezzenek azért, mert résztvettek egy művészi feladat megoldásában. A Társulat Teles álláspontját fogadta el, és eltekintett az igazolásoktól. Látva a szomorú politikai és gazdasági helyzetet, érezve a fojtogató légkört — hisz két gimnazista fiát elhurcolták kommunista magatartásuk miatt, és minden iskolából kizárták őket —, elhatározta, hogy elhagyja Magyarországot.

1920 tavaszán családostól Hollandiába költözött, ahol egy érmészeti gyárban helyezkedett el mint művészeti vezető. Itteni „hivatalos” munkáján kívül rövidesen több megrendelést is kapott, és hamarosan ismert művész lett. Munkásságát a holland kritika elismeréssel méltatta. Két évi hollandiai munka után elhatározta, hogy hazajön, hisz ottani tartózkodását mindig átmenetinek tekintette. Hívták ugyan Angliába, s felesége is amellett volt, hogy a szigetországban több lehetősége van egy művésznek, mint Magyarországon, a honvágy erősebb volt az anyagi érveknél.

1922 nyarán visszatért Budapestre Mészáros u. 34. sz. alatti műtermébe. A háború előtti fellendülésnek nyoma sem volt. Üj szobrokra nem igen akadt megrendelő, s szobrászaink véres közelharcot vívtak egymással, hogy egy-egy háborús emlékmű kivitelezésére megbízást kapjanak.

13