Solymos Ede: Bajaszentistváni téglásélet. Baja környéki erdővágók - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 13. (Baja, 1965)
lett bőségesen táplálkoztak, s ha ezt teljes mértékben a helyi piacról fedezték, akkor keresetükből semmi sem maradt. Még ha az alap élelmiszereket vitték is magukkal, keresetük felét akkor is felélték. A téglaháznál családonként kaptak egy szobát, melyben beépített tűzhely volt. A gazda adott deszkát, ebből ágyakat készítettek maguknak. A házastársak egy ágyban aludtak, a nagyobb fiúk és lányok külön. A munkahely egyik végét a kikészített föld zárja le, az előtte fekvő területet placcokra osztják melynek szélessége kb. 7 m, hossza 15—50 m. Széliében 20 sor vályog fér el rajta. A placcokat a bangétahelyek vagy a fészerek választják el egymástól. Ide rakják két oldalról a száraz vályogot. Félasztalnak 7—8000 verőhelyre van szüksége, a placcok 3—5—8 ezresek lehetnek, de inkább több kisebbet osztanak ki családonként, mert különben sokat kell tolni a sarat. (1. kép) Az elhelyezkedés után a placc végén a kikészített föld előtt egy kb. 100x80 cm nagyságú és 70—80 cm mély gödröt, 2. Sárcsinálás téglagyárban. Előtérben a levők, jobbra fészer alatt magyar bangéták (Csávoly) 7
