Solymos Ede: Bajaszentistváni téglásélet. Baja környéki erdővágók - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 13. (Baja, 1965)
Sűtt karónak nevezik az erdő szélén külön növő fa ágait. Ezeket a nap jobban éri, ágai össze-vissza tekerednek, tele vannak csomóval, hasítani alig lehet, ha megszárad, akkor is nagyon szívós. Ilyenből csinálták a vakágakat, cseszefákat, amit tűzpiszkáláshoz, rágyújtáshoz használtak. Ha egy ágyást ölberakták, kezdték a másik ágyást dönteni. Mikor a parcellát kivágták, felszedték a ágfát, baltásfát is. A rozsét — 3 cm átmérőtől lefelé — egygúzsos tőzsének nevezték, ezt régente ingyen adták, egy helyen kötötték át, mert rövid, kb 1 m-es volt. Amennyi vessző belefért, annyit fogtak be. A 2—3 m hosszú, karvastagságú fa a fasina, kévésfa, ezt is kévébe kötötték. Mikor kéveszám szedte a favágó a fát, és a másik felét is átválthatta, jó nagy kévéket kötött, mert egy árban volt, akár mekkora is. Volt kétgúzsos rozsé is, abba vékonyabbat, vastagabbat egyaránt tettek. A baltás priglit űrméterbe rakták, ami abba nem ment bele, abból egygúzsos rozsét csináltak. A tulajdonos kívánsága szerint készítették a kétgúzsos rozsét vagy a baltás priglit űrméterbe. A kaparás kéthetenként vette át az ölberakott fát. A cégnek volt jelzőbaltája, ennek fokában volt a jelzés, átvételkor minden rakásnál 5—6 hasábba a munkás belelütötte a jelet és a tetején egy hasábot keresztbe fordított. Amit nem raktak össze, azt nem vették át. Ha a tallóvágás elkészült, kiszedték a tuskókat is. Azért végezték külön, hogy a kitermelés minél előbb elkészüljön, és a tuskó közé ne kerülhessen ölfa. A tuskószedés résziből ment, harmadából, felesből vagy kétharmadáért, ahogy a helyzet adta. A tuskószedéshez ásó is kellett, de a bajaiak a budákot is szívesen használták, ami fejsze is, kapa is. A tuskót körül kellett ásni, a gyökereket minél mélyebben elvágni, a gödröket betemetni, és a tuskót úgy elhasogatni, hogy két ember fel tudja a kocsira dobni. A tuskót is űrméterbe kellett rakni. Sokszor a tuskónak egyenesen lefelé vastag gyökere van, ezt f... agyökérnek nevezik. Ezt körül kell csigrázni, fejszével körbecsapkodni, kihegyezni, mikor kidől, olyan mint egy csiga amit a gyérekek ostorral hajtanak. Ezt nevezik csigrának. A tuskó hasításához keményfa éket is használnak. Előbb felülről hasítják, s mikor már csak a keresztbenövő gyökerek, 3 33
