Solymos Ede: Bajaszentistváni téglásélet. Baja környéki erdővágók - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 13. (Baja, 1965)

ságból gyümölcsön élt, az hamar kidőlt, „a háromfára sz. rt”. Az uzsonnát a munkahelyen fogyasztották, hogy kevesebb idő vesszen kárba. Hétfőn nem volt száraz vályog, sötétedésig vertek, egyéb napokon 7 óra körül bangétázni mentek. Egy verő ilyen munkaidővel átlagosan 2000—2100 téglát vert ki, az ügyesebbje, erőltetett munkával 3000—3500 darabot is. Ez a sárlegénynek 80—140 talicska sár feltolását jelentette verőnként.

A bangétázás alatt a sárlegény elkészítette másnap reggelre a sarat, aztán ő is segített rakni. Kilenc óra felé vacsoráztak, hajában főtt krumplit vagy szalonnát.

Szombatonként csak délig vertek. Ebéd után a férfiak tisztálkodtak, a szennyes ruhát átadták az asszonynak, aki mosott, kenyeret sütött, ők pedig elmentek rakni, ami nem volt piszkos munka. Felvágtak egy hétre való fát, közben az asszony elment bevásárolni, a férjek utánuk mentek, s a kocsmába is betértek. A fiatalok udvaroltak, kocsmai táncra is elmentek.

Vasárnap homokot szárítottak, ha beljebb ment a föld, úi kiskutat ástak, ebéd után összerakták a vályogot, pihentek, kocsmába mentek.

Említettük, hogy az egész fiatal gyerekeket is magukkal vitték, sőt munkára is befogták. 3—4 éves kortól 10—12 évesig a vályogokat állítgatták. A szülők pár fillért dugtak a sor végén az egyik vályog alá, a kicsi szép sorjában állogatta, s a végén megtalálta a pénzt. így nagyobb kedvvel csinálták. Az ő feladatuk volt a homok szárítása, szétteregetése, száradás után a kóterba való betakarítása, a vízhordás, tűzrakás, krumpli tisztítás. Mire az asszony bement főzni, a víznek már forrnia kellett. Az ilyen korú gyerekek hordták a távolabbi falvakból a tejet is. A gyerekek összeálltak, és több család részére vásároltak. Akinek ilyen korú gyermeke nemi volt, a másét kérte meg vásárlásra, állogatásra és pár fillért fizetett neki. 12—13 éves kortól már kint dolgoztak. Előbb a vályogcsinálást tanulták, s ha nem ment, a csapófával ütöttek a kezére. Első évben csak szoktatták, a következőben már rendszeresen végezte. A fiúk szívesebben csinálták a sarat, a lányok a verést. A sárhordáshoz kisebb talicskát készítettek részükre.

Nagyobb családoknál, ha kevés volt a nő, az egyik férfit fogták be verőnek, ahol pedig a nő volt több, a nagyobb lány hordta a sarat.

18