Dombay Ernő - Kőhegyi Mihály: Bodrog megyei „Szent György” helységek az 1520-22. évi tizedjegyzékek tükrében. A szarmaták kutatása Baja környékén - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 12. (Baja, 1965)
mennyire így van, azt az egykori források is megerősítik, melyek a jazigokat a quádokkal és markomannokkal említik akcióegységben. Tekintettel arra, hogy az I. periódus második feléből is hiányoznak egyenlőre a leleteink, könnyen elképzelhető, hogy a dákok politikai hatalmának bukása után népileg nem semmisültek meg, hanem továbbra is eredeti lakhelyükön maradtak, ha esetleg szűkebb területre húzódtak is össze. Csak így magyarázható, hogy a IL, de még a III. periódusban is érezhető hatásuk a Baja-Szeged vonaltól délre. II. periódus. Párducz Mihálynak a szarmatakor II. periódusát tárgyaló könyvében területünkről egyetlen lelőhely sem szerepel. Jelenleg 10 ilyent ismerünk (Csátalja-Homokdomb, Csátalja-Téglavető, Dávod, Katymár-Homokbánya, Katymár-Téglagyár, Madaras-Dózsa Tsz, Sükösd-Ütépítés, Sükösd-Vasútépítés, Tataháza-Határdülő, Vaskút-Járásföldek). Mivel az egyes lelőhelyek anyaga külön-külön feldolgozva nincs, a pontosabb keltezésüket meg sem kísérelhetjük jelen beszámolónk keretében. Meg kellett elégednünk a párhuzamok összegyűjtésével. A sírok irányítása megfigyelt esetekben: DDK—ÉÉNY (Csátalja-Téglavető, Tataháza-Határdülő,) DK—ÉNY (Katymár-Téglagyár 15. sír), D—É (Katymár-Téglagyár 63. sír), Sükösd-Ütépítésnél mind a négy Sír. Legpontosabban a sükösdi temető sírjai datálhatok: az éremleletek alapján. Lucilla (164—183), Licinus Verus (164-ben vert érme) és Commodus (183-ban vert érme) egyértelműen a II. század utolsó évtizedére határozzák meg a 4. sír korát. A kerámiát illetően a Katymár-Homokbánya területén előkerült temetőben feltűnően sok a Drag. 33. típusú edény. Mellette megtaláljuk a durva, kézzel készített, kihajló peremű, enyhén hasasodó edénytípust is (3. sír). A fémanyagban legfontosabbak számunkra a fibulák, hiszen ezek teszik lehetővé az egyes temetők használatának pontosabb korhozkötését. A sükösdi 4. sír áttört bronzcsatjának — melyet a kollégák a Thomas Edit szerkesztette: Magyarország régészeti emlékei c. kötetből ismernek — párhuzamait a provinciális anyagban találjuk meg. Aquincumban került elő egy, a miénkhez technikában nagyon közel álló melldísz. A sír ún. „szarmata csat”-ja valamint a mellékszíjakból lecsüngő bőrvédő ezüst szíj végek arra figyelmeztetnek, hogy a II. periódusban nemcsak a lelőhelyek számának megnövekedésével, hanem egy 20
