Dombay Ernő - Kőhegyi Mihály: Bodrog megyei „Szent György” helységek az 1520-22. évi tizedjegyzékek tükrében. A szarmaták kutatása Baja környékén - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 12. (Baja, 1965)
I. periódus. A katymári útépítés során előkerült 3 gödör anyagát Lakatos Pál dáknak, illetve kelta-dáknak határozta meg. Miután ez a maga nemében az egyetlen lelőhelyünk, többször is átvizsgáltuk a leletanyagot, de abban bronzkori (vatyai) cserépanyagon kívül egyetlen későszarmata és újkori (mázas) cserepet találtunk csak. A lelőhely azért lett volna fontos, mert negatív módon határolta volna körül az I. periódus korai emlékanyagát. Mócsy Andrásnak sikerült első ízben szétválasztani az I. periódus leletanyagát s a legkorábbi lelőhelyeket (összesen 11-et) meghatározni. Megállapította, hogy ezek a leletek a Tisza jobb partján, Egertől Szeged vonaláig húzódnak aránylag keskeny sávban s a Tisza vonalától keletre csak 3 lelőhely (Örvény, Nagykörű és Békéscsaba) található. Mócsyt ez a 3 lelőhely érezhetően óvatos fogalmazásra késztette, hiszen ez több mint a negyedét képezi az összes lelőhelynek, bár ő maga ezt így nem számolta ki. Feltételezését azonban két módon is támogatni tudjuk. A három lelőhely közül Nagykörű tévedésből szerepel a Tiszán túl, valójában a Duna-Tisza közén fekszik, örvény ugyan mintegy fél kilométerre esik keletebbre a Tiszától, de egyrészt az erőteljes folyamszabályozások vihettek át területet a Tiszán túlra, másrészt ezeknek a falvaknak a határa a folyón innenre, tehát a Duna-Tisza közére is kiterjedt. Közelebbi helymegjelölés hiányában feltételezhető, hogy az anyag a Tiszán innen került elő. Békéscsaba azonban tagadhatatlanul messzire esik a Tiszától. Csakhogy az anyag jó része már Párducz Mihály első kötetének megírása előtt elveszett, így lényegében a keltezés csak az aranypléből sodrott, bordázott rudacskákon és egy félholdalakú aranycsüngőn nyugszik. Szerencsére Párducz Mihály feljegyzése megőrizte számunkra, hogy egy korábbi cikkének (Dóig. 1931) melyik fibulatípusához hasonlít s így megállapítható, hogy az inkább az I. század utolsó harmadára, vagy az I—II. század fordulójára datálható. Nyilván oly temetőről van szó, mely anyagának kis részében korábbi készítésű tárgyakat őrzött meg, de ezek csak néhány évtizeddel későbbén kerültek a földbe. A legkorábbi szállásterület megrajzolásához a magunk munkája annyiban járult hozzá, hogy negatív módón igazolta a déli lezáródási vonalat, mely Nagykőrös-Felsőpusztaszer vonala táján húzódik. Ettől délre nincs korai lelőhely s területünk nagy részét az I. században a dákok bírták. Hogy ez 19 2*
