Dombay Ernő - Kőhegyi Mihály: Bodrog megyei „Szent György” helységek az 1520-22. évi tizedjegyzékek tükrében. A szarmaták kutatása Baja környékén - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 12. (Baja, 1965)
éves — tevékenységének legkiemelkedőbb ásatása a kelebiai bronzkori temető feltárása volt. Nyugdíjazása után Kiss György látta el az igazgatói és régészeti feladatokat. 1958 július elsejével magam kerültem Bajára és amit az alábbiakban az elmúlt 5 esztendő régészeti tevékenységéről elmondandó vagyok, az már a magam sáfárkodásának (jó vagy rossz) mérlege. Első teendőm a régészeti anyag és a területünkre vonatkozó szakirodalom számbavétele volt, később a tereppel ismerkedtem meg. Mindez aránylag nem sok időt vett igénybe, hiszen ez a föld a szűkebb pátriám, otthon voltam. A leletanyag és a szakirodalom is nagyrészt régebbi ismerősöm volt már. Átnéztem a szarmata leleteket is. Ez nem adott sok munkát, hiszen Párducz Mihály könyve csak a szarmatakor III. periódusából ismer területünkről leleteket, összesen 7 helyről. Az 1952—1958 között ásott temetők és telepek anyaga már komolyabb fogódzót jelentett, bár feltárásuk itt-ott hagyott maga után követelni valót. Leletanyaguk azonban így is adott bizonyos kiindulási alapot. Közülük a Zalotay Elemér ásatta katymári, kelebiai, sükösdi, a Sós Ágnes által feltárt csátaljai és a Lakatos Pál irányításával folyó katymári (másik lelőhely) anyaga volt számunkra figyelemre méltó. A magam munkája lényegében két nagyobb tömbre bontható. Egyrészt a régi szórványanyag gyér adatai alapján kíséreltem meg a lelőhelyek pontos rögzítését, hiszen ez a földrajzi elterjedéshez lényeges. Meg kell állapítanom, hogy a belefektetett munka nincs arányban a megtalált lelőhelyek számával. Ide tartozik az egyes lelőhelyek anyaga revíziójának, a publikációk adataival való összevetésének kérdése is. Így derült ki például, hogy a mátételki két sírból előkerültnek vélt lelet lényegében 4 sírból való. A zavart az okozta, hogy a másodszorra előkerült sírok számozását újra 1-el kezdték s ráadásul az Arch. Ért.-ben mátészalkai leletek címen jelent meg róla közlemény. Ez a sokszor fárasztó aprómunka eredményezte azután azt, hogy a régebben előkerült leleteket jórészt kronológiailag be lehetett osztani megfelelő helyre és több esetben a lelőhelyet földrajzilag is rögzíteni lehetett. (Csak mellesleg említjük meg, hogy e munka során egyrészt a területet ismertük meg alaposabban, másrészt a személyi kapcsolatok kiépítésével a bejelentések száma szinte ugrásszerűen megnövekedett). A leletmentési tevékenység ismertetésénél legcélszerűbbnek látszik, ha a szarmata leletanyag periodizációjának sorrendjében haladunk. 18