Farkas Henrik et al.: Vezető a Bajai Türr István Múzeum állandó kiállításához - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 8-9. (Baja, 1963)
amikor a vasutak kiépülésével a gyors szállítási lehetőség új piacokat nyitott a halkereskedelemnek. A megcsappant halállomány, a megnövekedett kereslet és a megváltozott vízjárás egyaránt arra ösztökélte a halászokat, hogy szerszámjaik termelékenységét növeljék. Ezt szerkezeti változtatásokkal és új anyagok alkalmazásával érik el. A halászeszközöknek két csoportja van: a kis- és a nagyszerszámok. A kisszerszámokkal egy vagy két ember dolgozhat, a nagyhálókhoz több halász szervezett munkája szükséges. A szélvizekben, kiöntésekben ősi halfogási mód a feneketlen kosárral vagy veszőbői font tapogatóval való halászat. A századforduló óta elterjedt a hálótapogató. A szigonnyal főleg ívó halakat szúrtak, ezért káros, tiltott szerszám. Azokra a vizekre, ahol más eszközzel nem közelíthették meg a halat (nád között, hínárban), az 1880-as években nagybaracskai halászok létrehozták a nyomóhálót {„pók, kukucska”). Ez a tapogató tökéletesített formája. Főleg a Ferenc-csatornán használatos. Baja környékének egyik jellegzetes kishalász-eszköze a kiscsuhé vagy pirity, egy kisméretű emelőháló, mellyel tuskók mellől halásznak. A dobóhálóval 8—10 m-es vízben is lehet halászni. Az eldobástól szétterülő háló a fenékre száll, felhúzáskor az ólomsín összezárul, miközben a leborított halakat szinte felkaparja a mederből. A partok közelében a felszínen játszó halakat a millinggel fogják. Ez a háló a XIX. század végén az Al-Dunáról került a magyar szakaszra. Vesszővarsát már csak orvhalászok használnak vidékünkön. A hálóból készült szárnyasvarsa fogósabb és könnyebb szállítani is. Legáltalánosabb halászszerszám. Kiöntéseket, mellékágakat az apadás kezdetekor vesszőből vagy hálóból készült rekesszel zárják el, néha 3—400 m hosszan is. A beépített rekeszvarsák nagy mennyiségben fogják a mederbe igyekvő halat. 26
