Farkas Henrik et al.: Vezető a Bajai Türr István Múzeum állandó kiállításához - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 8-9. (Baja, 1963)

privilégiumok nemcsak a termelés menetét az áruk minőségét szabták meg, de beleszóltak a tagok mindennapi életébe is. Ehhez járultak még a helyi korlátozások, melyek mind gátolták a szabad verseny kifejlődését.

A mesterséget 12—13 éves korban kezdték tanulni az inasok. 3—4 év után ünnepélyesen avatták legénnyé. A legényeknek 3 évig vándorolniok kellett. így indult kalandos útjára Jelky András bajai szabólegény is. Nevét a magyar-szabó és szűrszabó céh jegyzőkönyve is őrzi.

A mesterjelölt „remeket” készített, majd a felvételi díjak lefizetése után a mesterek sorába lépett.

A céh vagyonát, iratait és pecsétjeit a céhládában őrizték. A láda jelképezte a céh tekintélyét, felnyitása és lezárása külön szertartás volt. A gyűlések nyitott láda előtt folytak, s az ilyenkor tanúsított hanyag vagy illetlen viselkedést szigorúan büntették. A vallásosságra nagy súlyt fektettek, minden céhnek kötelessége volt templomi zászlót állíttatni, körmeneteken ez alatt felvonulni, kezükben gyertyákkal vagy lámpásokkal (duplerekkel).

Készítményeik árát a hatóságok szabták meg, de a céh maga is küzdött a konkurrencia minden megnyilvánulása ellen. Büntették az áremelést, a minőségrontást, de sokszor a tagok számát is korlátozták.

Az 1872-es ipartörvény megszüntette a céhszervezeteket, helyükbe állítva az ipartársulatokat. Egyes iparoknál azonban még évtizedekig éltek a céh-szokások, mint pl. a bajai csizmadiák „lakozása” és a molnárok „Jánoska eresztése”. Még az 1930-as évek közepén is Baja egyik látványossága volt ez a pompás vízi felvonulás. Május 15-én este a molnárok, halászok, hajósok felvirágzott, lámpionos dereglyén hozták be a Sugovicán a város alá Nepomuki szt. János szobrát a szentjánosi kápolnából. Csónakok hosszú sora kísérte a szobrot.

Baja szerb lakossága részben iparral foglalkozott (a szabóknak külön szerb céhük is volt), részben pedig a balkáni kereskedelmet bonyolította

20