Farkas Henrik et al.: Vezető a Bajai Türr István Múzeum állandó kiállításához - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 8-9. (Baja, 1963)
(városi önkormányzat, robotmentesség stb.) biztosít Bajának. Az egyezséget a későbbi földesurak is megújították. A királyi és földesúri szabadalmak elősegítették, hogy a jó kikötővel rendelkező város a XVIII—XIX. század egyik — országos viszonylatban — legforgalmasabb kereskedelmi gócpontjává fejlődjék. Abban az időben nagyarányú áruforgalom csak vízi úton történhetett, így Bácska gabonája, Kiskunság állata, Baranya és Tolna bora Bajáról indult a Dunán fel Bécsig, és le a Száván át az Adriáig. A Felvidékről leúsztatott épületfa és építőanyag viszont Baján keresztül jutott a Duna—Tisza közére. A pezsgő kereskedelmi élet az iparosok százait vonzotta Bajára. 1700-ban csak 57 iparost írtak össze, 150 év múlva számuk meghaladta a kétezret. A hajózással függött össze a hajóépítő és kötélgyártó ipar, a gabonakereskedelemmel a dunai molnárság, az állatkereskedelemmel a hús és bőrfeldolgozó (hentes, mészáros, tímár, szűcs, szappanos), a borkereskedelemmel a kádáripar fejlődése. A nagymérvű kocsifuvarozás a kerékgyártókat és bognárokat segítette. Messze vidék szükségletét elégítették ki a csizmadiák, szabók, szűrszabók, gombkötők, harisnyakötők és fésűsök, fazekasok is. A gazdagodó város számára dolgoztak a kőművesek, ácsok, mész- és téglaégetők, kályhások, ezüst- és aranymívesek. A jelentősebb céhek az alábbi időpontokban kaptak szabadalmat: a csizmadiák 1696-ban, a szabók, szűrszabók, szűcsök, kereskedők és mészárosok 1700-ban, a kötelesek és kovácsok 1701-ben, a gombkötők 1724-ben, a szűrszabók 1765-ben, a kádárok és kerékgyártók 1774-ben, a halászok 1777-ben, a szappanosok, tímárok, molnárok 1815-ben, a harisnyakötők és fésűsök 1817-ben. A céhek a feudalizmus korában az iparosok érdekvédelmi szervezetei voltak. Már a XIII. századtól tudunk magyar céhről, de a hódoltsági területeken csak a felszabadító háborúk után, a XVIII. században indulhatott meg az erőteljes szervezkedés. Figyelemreméltó azonban, hogy ez az időszak már a bomlás kora is. A céhes és céhen kívüli tőkés termelés közötti ellentét egyre inkább éleződik. Az uralkodók által szentesített i8
