Solymos Ede (szerk.): Oltványi Imre emlékkiállítás - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 6-7. (Baja, 1963)

Bácsalmáson született 1893. február 20-án. Édesapja Katymáron volt községi írnok, majd Baján városi díjnok. A havi 33 korona fizetés és az édesanya kézimunkával keresett csekélyke jövedelme csak a gimnázium négy alsó osztályának elvégzését tette lehetővé a fiúnak. 1907-től 1912-ig a bajai Kollár-féle könyvnyomdában és könyvkereskedésben inaskodott, majd segédeskedett. Ezután a háború kitöréséig a Bajai Hírlapnál volt újságíró, de közben magánúton befejezte a gimnáziumot és leérettségizett. Harctéri szolgálat és hadifogság után 1919—20-ban Budapesten jogot és bölcsészetet hallgatott, 1920-ban doktorrá avatták, közben még elvégezte a Keleti Kereskedelmi Akadémiát is.

1920—1921-ben az Országos Földmíves Szövetség titkáraként tevékenykedett, ő szervezte meg az első országos parasztgyűlést a Vérmezőn több mint százezer vidéki résztvevővel.

1922-től 1944-ig a Magyar Jelzálog Hitelbanknál dolgozott mint titkár, cégvezető, végül igazgató.

1945-ben a Magyar Nemzeti Bank elnöke, még ugyanabban az évben pénzügyminiszter, 1947-ben pedig svájci követünk lett. 1948-ban a Magyar Nemzeti Múzeum elnökévé, 1950-ben a Szépművészeti Múzeum főigazgatójává nevezték ki, s innen ment nyugdíjba.

1920-ban lépett be a Nagyatádi Szabó-féle kisgazdapártba, 1930- ban pedig egyik alapító tagja a Független Kisgazdapártnak. 1943-ban ő hozta létre a párt polgári tagozatát és tartotta a kapcsolatot a munkáspártokkal. A felszabadulás után tagja volt a Budapesti Nemzeti Bizottságnak, majd nemzetgyűlési képviselő és törvényhatósági bizottsági tag lett. Tagja volt az országos Politikai Bizottságnak, a parlament pénzügyi és külpolitikai bizottságának, alelnöke az Interparlamentáris Unió magyar csoportjának, elnöke a svájci konferencia magyar küldöttségének.

Közéleti munkájának elismeréseként 1947-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét, 1950-ben a Magyar Népköztársasági Érdemrend I. osztályát kapta meg.

Közgazdasági és politikai cikkek írása mellett mint művészeti író is jelentős nevet szerzett. Tanulmányai hazai és külföldi folyóiratokban jelentek meg. 1935—1938 között szerkesztője volt a Magyar Művészet c. folyóiratnak, melyet baloldalisága miatt be is tiltottak. Oltványi Imre írta az első könyvalakban megjelent monográfiát Derkovits Gyuláról és Egry Józsefről. Az 1952-es Munkácsy Mihály kiállítás katalógusát ugyancsak ő írta.

Mint művészeti író, mindig a haladó irányzatokat támogatta. Éppen ezért heves támadásokat kellett kiállania a jobboldal részéről. A személyeskedésig menő vitacikkekben többek közt azzal vádolták, hogy „nincs egyetemes látása, kvalitás érzéke ... sasnak nézi a verető