Solymos Ede (szerk.): Oltványi Imre emlékkiállítás - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 6-7. (Baja, 1963)

DR. OLTVÁNYI IMRE 1893 — 1963

„Mikor búcsúzunk, mindegyre egész emberségét, tiszta lényét, baráti szívét idéztük és tudjuk, hogy a búcsúnak ez a pillanata nem választ el bennünket ... életének eleven tanítása, tiszta és igaz summázata velünk marad.”

Ortutay Gyula búcsúszavainak igazát érzik a bajaiak is. Oltványi Imre áldozatkészsége oldotta meg az évtizedeken át vajúdó bajai múzeum problémáját. Déri Frigyes múzeumalapítási kísérlete 1914—1920 között különböző okok miatt meghiúsult. A művészet szépségeiért és a múlt értékeiért lelkesedő bajaiak azonban nem adták fel a harcot. Éveken át minden követ megmozgattak, hogy a város múzeumhoz jusson. Erről a tervről értesült az 1930-as évek közepén Oltványi Imre, s felajánlotta, hogy saját gyűjteményéből egy olyan képzőművészeti anyagot ajándékoz városának, mely alapja lehet egy képtárnak.

Ígéretét tett követte. 1936-ban a város képviselői átvették azt az 52 db festményből és 12 szoborból álló ajándékot, mely a mai Türr István Múzeum képzőművészeti gyűjteményének alapját és gerincét képezi. Az ajándékozás ténye kényszerítette a város akkori vezetőségét arra, hogy kiállító helyiségről és megfelelő költségvetésről gondoskodjék, létrehozza a Városi Múzeumot és Képtárat, s annak működéséhez legalábbis a minimális feltételeket biztosítsa.

Oltványi Imre akkor és később is felhasználta baráti kapcsolatait, példája és biztatása művészeket és műgyűjtőket arra késztetett, hogy még évekkel később is értékes művekkel gyarapítsák a bajai Képtárat.

Oltványi Imre élete nem volt könnyű és gondtalan, inkább annak a példája, hogy a törhetetlen szorgalom és akarat minden akadályt legyőz, az alkotni vágyó szellem úrrá tud lenni az élet nehézségein és a test gyengeségein is.

9