Solymos Ede: A Türr István Múzeum története és ismertetése - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 5. (Baja, 1958)

összegeket a maga részéi’ől nem támogat, amit tehát szintén a magam zsebéből kellene fedeznem.

...kérem, méltóztassék módját ejteni, hogy eddigi csekély havi 50 pengőnyi tiszteletdíjam 100 pengőre emeltessék fel folyó augusztus 1-től számítandó hatállyal. Én eredetileg ennyit kértem dr. Borbíró Ferenc úr Öméltóságától, mire ő a budget hiányra tekintettel megkért, elégedjem meg havi 60 pengővel, ami aztán a valósulás stádiumában tovább csökkent 50 pengőre.

Akkor, amikor a mellém beosztott szellemi ínségmunkás havi 60 pengőt élvezeti tisztán gépi munkáért, amit sosem volt hajlandó önként megtoldani annyival sem, hogy bármely vasár- vagy ünnepnap — amikor a gyűjtemények hivatalosan is nyitva állanak a közönség részére — csak egyetlen egyszer is betekintett volna hozzám megérdeklődni, győzöm-e olyankor a munkát —, hanem minden esetben kénytelen vagyok mindhárom fiamat is munkába állítani —, továbbá akkor, amikor számomra nem létező dolog a hivatalos óra, mert hiszen naponta reggel 7 órakor kezdődik és esti 7 vagy- 1 /28-kor végződik a munka, melyben sem vasárnap, sem ünnepnapon, sem nemzeti ünnepen, sem hétvégi viszonylatban szünet soha sincs, mert kitűzött célomat, a város történetének az 1724. évtől a mai napig vezetett tanácsülési jegyzőkönyveiben szunnyadó anyagát másként feldolgozni nem tudom, ez pedig, hiszem és vallom, a városnak egy eminens tudományos érdeke, meg vagyok győződve arról, hogy a kért tiszteletdíj emelés méltányos és igazságos, mert úgy hiszem, munkámért én is megérdemlek annyit, mint egy szakdíjnok.«

Fedezet most sem volt.

Annak ellenére, hogy úgy dr. Borbíró Ferenc, mint Bernhart Sándor polgármesterek a múzeumot szívügyüknek és az idegenforgalom szempontjából is jelentős intézménynek tekintették, a magyar kultúrpolitikában levő hibákkal szemben ők is tehetetlenek voltak. A körülményeket ismerve, nem csodálhatjuk, hogy a múzeum szervezésében résztvevők legnagyobb igyekezete mellett sem válhatott a gyűjtemény a lakosság közkincsévé, a kultúra forrásává. Akik igazán komoly segítséget nyújthattak volna, többnyire olyan tárgyakat adtak, melyeknek egyetlen célja nevük megörökítése volt. Ami igazán értékes, legnagyobb részt egyszerű múnkásemberek ajándéka.

A felszabadulás a múzeum életében is nagy változást hozott. Baja 1944. október 20-án este szabadult fel, 23-án pedig dr. Takáts Endre, az egy napja megválasztott polgármester, időt talál arra, hogy az éppen gazdátlan múzeum vezetésével megbízza Bácskai János Györgyöt. Egy hónap múlva a szovjet városparancsnok is megtekinti kíséretével együtt a gyűjteményt, kijelenti, hogy az ott elhelyezett fegyvereket beszolgáltatni nem kgll, a múzeumot nyitva lehet tartani, de onnan senkinek semmit nem szabad elvinni. Ezen intézkedések következtében a gyűjtemény hiánytalanul megmaradt.

November 25-én a Városi Képtár helyiségeit hadikórház

15