Solymos Ede: A Türr István Múzeum története és ismertetése - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 5. (Baja, 1958)
maradhattak befolyás nélkül eredeti szándékomra és 'habár illetőségi városomhoz fűzött szeretetem sem nem csökkent, sem nem változott — még az előfordult tapintatlan esetek után sem — (néhány levél a háború alatt elkallódott, amiből félreértések származtak, de később tisztázódott), mégis a változott körülmények folytán az eredeti szándékom megváltoztatása annál is inkább szükséges lett, mivel gyűjteményem 1916. május óta oly becses tárgyakkal gyarapodott, hogy annak elhelyezése csakis egy nagyobb egyetemi városban felelhet meg amaz intenciómnak, hogy a nemzeti közérdek és tanulmányozó ifjúságunk annak legtöbb hasznát vehesse. Ez a vezérlő szempont kizártnak tünteti azt is, hogy gyűjteményem szétdaraboltassék, annak elhelyezése tehát csakis egységben és egy nagyobb városban lehetséges. Mindazáltal ismétlem, Baja városunk érdekeiről nem feledkeztem meg és lakásai iránt nem változott elhatározásom, hogy albban az esetben, ha Baja magyar város marad, fenntartom azon ígéretemet egész teljességében: 1. hogy az általam a ferencrendiektől megvett, a város közepén fekvő körülbelül 5 holdas kertet a város tulajdonába juttatom, azzal a feltétellel, hogy mint nyilvános sétakert, a közönség számára fenntartassék ; 2. a kert kialakítására és kerítéssel való ellátására 100 000 koronát adományozok; 3. a kultúrház felépítésére az előirányzott 210 000 koronát 4. és a gyűjteményem azon részének ellenértékét, mely 1916. május 9-én tulajdonomban volt, pontos feljegyzések szerint 239 ezer koronát, készpénzben tehát összesen 549 000 koronát, mondjuk kereken 550 000 koronát, mint alapítványt az itt nevezett kulturális célokra egy budapesti pénzintézetben letétbe helyezni fogok, mely összeg igénybe vétele a magyar közoktatási minisztérium felügyelete alatt történjék. Ezzel az elhatározással annyira híve maradtam Baja városának adott hazafias ígéretemnek, amennyire a változott körülmények azt megengedik és mivel azt remélem, hogy önök is abban az egy pontban változott álláspontomat megértőleg elismerik, tovább is számíthatnak Baja város lakossága iránti szeretetemre és a város érdekei további támogatására.«- A fent említett összeget később 1 millió koronára egészítette ki, és ezzel igazán bőkezűen kárpótolta a várost. Hogy a tervezett kultúrpalotából semmi sem lett, az már nem Déryn múlott. Az összeg egy részét a kert parkosítására fordították, nagyobb része azonban az infláció alatt semmivé lett. A Horthy-rezsim kultúrpolitikájára jellemző az a mód, ahogy a gyűjteményt éppen Debrecen kapta meg. »Az 1920. évi nemzetgyűlési választások idején (május 9.) a Bika szálló dísztermében tartott pártgyülésen Haller István közoktatásügyi miniszter nagy örömhírrel lepte meg a hallgatóságot. Egy műbarát milliókat érő műkincseket ajánlott fel a kormánynak. Ö (ti. Haller) rajta lesz, hogy ez a nagyszerű ajándék Debrecennek jusson.« Bármennyire fájó is Bajának, hogy a sajnálatos körülmények miatt miniszteri kortesajándékként Debrecen kapta a gyűjteményt, ha tárgyilagosakakarunk lenni, elkeli ismernünk, hogy 8
