Solymos Ede: A Türr István Múzeum története és ismertetése - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 5. (Baja, 1958)

Ideszámíthatok volnának a bajai gynasíumban: Néhai Adamovits Ferenc, Markovits Antal, Miszura István, Módrics Ferenc, Vuics Joachim. Továbbá: Türr István, Tóth Kálmán és Kolmár József urak. Szeretném hinni, hogy igen számosán találkoznak, kik iránt a tanár testületek a kegyelet adóját ily módon leróva museumunkat gazdagítják, de azért itt nem szabad megállapodnunk. Sorozzuk ide még a város és a gymnasium legnevezetesebb fiait és leányait is, azokat, kikre nemcsak a városok, hanem tán az egész Haza büszke lehet, és kiknek arczképe előtt az ifjak a szép és nemes után lel­kesülni tudnak. Baján született: Mészáros Lázár, hadügyminister. Türr István, világ­hírű tábornok. Girk György, pécsi püspök. Tóth Kálmán, koszorús köl­tőnk. Füssy Tamás (előbb Tuchs), zamatos tollú írónk. Ketten Henrik, az óczeánig ismert zongora művész. Beck, kedvelt német költő. Grubi, a császáriház egyik orvosa Párisban. Dr. Fiala Gyula, jeles tanár Buka­restben, Dr. Perlesz József, poseni fő-, Dr. Nascher Simon, berlini-, Dr. Kohn Samu, pesti alrabbi. Kempelen-Tóth Riza, írónő. Feleki-Munkácsi Flóra, a nemzeti színház kedvencze. Morzsai-Kurcz Emma, a barcellonai színház első énekesnője stb. Ki ne szeretné ezen derék férfiakat és nőket ily módon megszemé­lyesítve látni, hiszen ezek közt többen távol a szülői háztól, messze, túl a tengeren nemcsak maguknak, nem egyedül Baja városnak, hanem az egész Magyar hazának hírt, nevet, dicsőséget szereztek. Különösen pedig óhajtanám mielőbb Türr István tábornok olajba festett arczképét itt látni, azon férfiúét, kinek neve a történetlapjain ragyogó betűkkel van feljegyezve, kibe egy évtized előtt az egész nemzet remény horgonyát vetette, kiről az a romlatlan szívű nép keserű napjai­ban önmagát vigasztalva jósolgatta, hogy »Eljő mindenestől, Majd csak be kell várni, Nem kell kipletykázni«, azon férfiúét, ki számos köz- és magán czélú jótéteményein kívül az általa hőn szeretett szülőföldje eme fődísze és áldáshintő intézetének — a gym­­nasiumnak államítása körül is legújabban enyészhetlen érdemeket vívott ki magának. S ép ez okból alulírt imént ecsetelt kegyeletes szándokának minél biztosb s hova előbbi valósíthatása tekintetéből a helybeli tanár­­testület kezeibe egy aranyat tett le, nem kételkedvén, hogy a példa után­zásra találand. CZIRFUSZ FERENCZ.« A szép célkitűzések nem valósulhattak meg. A gyűjtés úgy a gimnáziumban, mint a tanítóképzőben, csak az iskola falai közt folyt, a gyűjtemények sorsa pedig mindig az illetékes szak­tanár beállítottságától, egyéni adottságaitól függött. Még így is sok értékes anyag gyűlt össze az idők folyamán, ezek egy része azonban a második világháború alatt megsemmisült. A meg­maradtak közt több ritka és értékes darabot találtak a'szak­emberek az utóbbi években. Mint legnevezetesebbet kell meg­említenünk a Tanítóképző szertárában dr. Bruszt Pál fogorvos 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom