Solymos Ede: A Türr István Múzeum története és ismertetése - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 5. (Baja, 1958)

a szocialista átalakulás folyamatát figyelemmel kísérjük, an-nak dokumentumait megőrizzük. Nem érhetünk azonban célt, ha minden feladatot magunk akarunk elvégezni. A múzeum egy-két tudományos dolgozója sem a mai élet sokrétűségét, sem a múlt ezernyi problémáját nem figyelheti, és a sok-sok pusztuló, múzeumba kívánkozó tár­gyat sem tudja felkutatni, megmenteni. Ezért szükséges a tár­sadalom- minél szélesebb rétegének segítsége is. Az a dolgozó paraszt, aki az ekevas által a földből kifordított edényt, vagy a kubikos az ásó alól előkerült csontokat beszolgáltatja a múze­umnak, vagy a leletekre felhívja a figyelmet, nemcsak törvény­ben előírt kötelességének tesz eleget, hanem a magyar tudo­mánynak ment meg esetleg páratlan leleteket. Az egyéni segí­tésnek szép példája volt az 1953-ban elhúnyt Szalmái Fülöp, aki éveken át fáradhatatlanul járta a várost és gyűjtötte a múzeum részére értékes tárgyakat. Egy-egy kiállítás megnyitása előtt nemcsak ismerőseit hívta meg, hanem felkereste a bajai üzemek és tömegszervezetek vezetőit, kultúrfelelőseit és csoportos láto­gatások szervezésére kérte fel őket. A párt és tömegszervezetek támogatása felbecsülhetetlen segítséget jelenthet a múzeum munkájának minden vonatko­zásában. E helyen kell megemlítenünk a bajai járási tanács segítőkészségét, mely nemcsak többszörös anyagi támogatásban nyilvánult meg, hanem egyéb téren is. így például több ízben adtak át birtokukba jutott múzeális anyagot, s most legutóbb pedig a járási tanács kezdeményezésére — biztosítva a Népmű­velési Intézet támogatását is — alakult meg a járási néprajzi munkaközösség. Ez a pedagógusokból álló kis.csoport célul tűzte ki, hogy a bajai múzeum szakmai irányítása mellett felgyűjti a körzetébe tartozó falvak hagyomány-anyagát, valamint gaz­dasági életének tárgyi emlékeit, úgy, hogy néhány éven belül a bajai múzeum anyaga hűen tükrözze a táj múltját és életét. Bízunk benne, hogy a megye és a város támogatásával ezt a munkát siker koronázza. 1953-ban a múzeumügy irányítása a Közoktatásügyi Minisz­tériumtól a Népművelési, majd pedig az átalakult Művelődés­­ügyi Minisztérium hatáskörébe ment át, kidomborítva ezzel is a múzeumok népművelő jellegét, ami azonban nem csorbítja a tudományos munka lehetőségeit. Sőt, éppen a most készülő új múzeumi törvénytervezet hangsúlyozza is, hogy a múzeumok tudományos intézetek. 1957 nyarán a Művelődésügyi Minisztérium múzeumi osz­tálya és a Múzeumbarátok Köre támogatásával megindult a Türr

Next

/
Oldalképek
Tartalom