Solymos Ede: A Türr István Múzeum története és ismertetése - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 5. (Baja, 1958)

A pénzügyminiszterhez 1939-ben írt beadványában arról panaszkodik, hogy sokan nem válnak meg gyűjteményüktől, mert nem látják biztosítottnak annak további sorsát a szűk helyiség­ben, költségvetés nélkül dolgozó múzeumban. A belügyi kormány évi 1200 Pengőt ad a képtár fenntartására — ami ugyancsak kevés —, de egy fillért sem a múzeumnak, ugyanakkor elnézik, hogy »ügyes felhajtok« járják be a vidéket, összevásárolva min­den múzeális szempontból becses, tárgyat, hogy azzal a főváros­ban, vagy külföldön kereskedjenek. A múzeumot csak akkor tekintenék közgyűjteménynek, ha azt a megyével karöltve szer­veznék meg, ettől a gondolattól azonban idegenkednek, mert egy esetleges megyeszékhely változás esetén (ami abban az idő­ben épp aktuális volt) a város múltjára vonatkozó anyagot a megye magával vinné. Ezért kéri, hogy a pénzügyminiszter a rendelkezésre álló keretből évi 2000 pengőt adjon a múzeum és könyvtár megalapozásához öt éven keresztül, mert »hisszük, hogy öt év alatt a város ... ha nem is kultúrpalotát, de kultúr­­házat tud létesíteni«. Két hónap múlva megjött a válasz: kérése nem teljesíthető. Pedig a pénzügyminiszter Baja képviselője is volt. 1939-ben kétoldalas kérvényben indokolja egy latin szótár beszerzésének szükségességét, mely nélkül ievéltári kutatásait nem tudja folytatni. Válasz: fedelet nincs rá. A tudományos kutatómunka támogatására nem volt a városnak 50 pengője és nem sokkal később egy ünnepély alkalmával egy este elpuffog­­tatott rakéták fejében kifizetett 400 pengőt. Hogy a díszvacso­rák és bankettek mibe kerültek, arról jobb nem beszélni. Önzetlen munkáját talán honorálták valamivel? Íme néhány levélrészlet 1939 augusztusából, melyet a polgármesterhez írt: »Mindenekelőtt előteremtettem a semmiből, anyagi eszközök teljes hiányában a kezdeti állapothoz viszonyítottan számottevő gyűjteményt köz- és művelődéstörténeti, valamint ipartörténeti emlékekből, megvetet­tem egy nép- és természetrajzi gyűjtemény alapját, van tekintélyes tér­kép és okmánytárunk, pénz és érem és ereklyegyűjteményünk', könyv­tárunk 1500-on felül való kötetet és füzetet tartalmaz, mely anyagnak egy része alkalmas a célba vett városi közkönyvtárnak, másrésze múzeumi (szak) könyvtárnak megalapozására. Minthogy azonban 'szegény ember vagyok, aki szerény nyugdíjamból három fiúgyermek középiskolás oktatását csak a legnagyobb nélkülözé­sek között eszközölhetem, ami mellett sem hanyatló egészségi állapotom javítására, sem illő megjelenéshez, reprezentációhoz méltó ruházkodásra anyagiak, hiányában nem áldozhatok, de ugyancsak nincs módom lépést tartani a múzeológia és a vele szorosan összefüggő történelmi tudomá­nyok terén, ami nélkül múzeumot vezetni és fejleszteni nem lehet, de amihez a városi hatóság kézikönyvekre, szakfolyóiratokra stb. szükséges 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom