Zalotay Elemér: Baja népe az őskortól a középkorig - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 3-4. (Baja, 1957)
13. Honfoglaláskori emlékek
kai, történeti feldolgozásukat azonban Érdújhelyi Menyhért adja,134 utána Roediger szól róluk,135 Gubitza, Kemény, Rapcsányi és a megye monográfiája szintén megemlékeznek róluk. A romok pontos leírását Genthon István adja.136 Eredetileg román stílű volt és a XII. században épült. A romoktól északra, cca 100 m-re, egy házsor alapjai vehetők ki, délre 150 m-re egy nagyobb épület nyomai, ahol márványdarabok hevernek, a néphagyomány szerint közel ide egy mély kút volt, amelyet betömtek. Tudnak arról, hogy valami nagy pince is lehet ott, mert szántáskor egy ló alatt annak bolthajtása beszakadt. A monostoriak a határrészt »Pusztatempiom«nak és »Pusztafaludnak nevezik. Szeremle: Oklevéltári adatok szerint is a község ma a negyedik helyen áll. I. László a bátai apátságnak adományozta. A mai temető helyén lehetett az első község és itt állott az első templom is. Vaskút: Tompa Ferenc 1943. évi ásatása alkalmával Árpádkori és középkori leleteket is talált.137 A magyar életnek egy évezreden át való fennmaradása titkát keresve, nem kerülheti el a figyelmünket az, hogy a IX—X. század fordulójára eső politikai hatalomváltozás régészeti emlékanyaga kétrétegű, rituális megnyilatkozása is kétféle. Ezt a kétféleséget megtaláljuk az előbbi korokban is a bronzkortól kezdve. Közép- és Kelet-Európa ethnikus tájai sok változást kénytelenek átélni, de ugyanolyan visszahatásokra is elég erősek. Az a változás, amely a magyarságnak a Kárpátmedencében való megjelenésével bekövetkezett, sokrétű, részletes kimunkálást igényel, nemcsak a magyarság szemszögéből, hanem az őslakosság nézőpontjából is. Ezeket a kérdéseket szabatosan megfogalmazni ez alkalommal korai lenne, de annyi határozottan megállapítható máris, hogy annak a három évszázadnak az emlékanyagát, mely a mongol járásig terjed, szétválasztani »pogány kori«-ra és »Árpád-korira«, lehet ugyan, de nem célszerű, mert néhány kirívó esettől eltekintve, a temetők folytatólagosak. Átnyúlnak a IX. századból a következőbe, de nem haladnak túl a XIII. század derekán. Éles törés a leletanyagban és a sírmezőkben e határon belül nemigen tapasztalható. A törés a XIII. században következik be, majd utána újabb három század múltán, a XVI. században. Ez a tapasztalat arra figyelmeztet, hogy az a két szerencsétlenség, amit a mongoljárás és a török hódítás jelent, való-134 Bátmonostori apátság. Évk. XV. 112. 135 Évk. 1901. 225—231. 136 Magyarország 'műemlékei 1953 . 96. 137 Adattár Lt. '10. V. I. 70
