Zalotay Elemér: Baja népe az őskortól a középkorig - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 3-4. (Baja, 1957)
10. Az első honfoglalók
campestris régészek is fején találhatják a szöget. Eszünkbe kell jussanak itt azok a megállapítások, melyeket a kelták földműveivel kapcsolatban az előbbi fejezetben tettünk. Nincsenek adataink arra, hogy a római világhatalom Pannonia és Dácia között utat létesített volna a Duna—Tisza közén, bár vannak közlések, amelyek szerint ez az út a Maros balpartján továbbhaladt Dáciába.114 Nem valószínűtlen megállapítás ez, mert ennek az útnak a Duna—Tisza közén lévő Madaras község határában megtaláltam a nyomát. A kelebiai, tompái, madarasi, katymári jazyg leletek, valamint a sükösdi övveretek arról az élénk kereskedelmi kapcsolatról tanúskodnak, mely ennek a Dunaszekcső—Szeged között húzódó kereskedelmi útnak a mentén ki kellett fejlődnie. Madaras egy közbeeső állomás lehetett, ahol igen népes település volt minden korban. Jazygia egyik városa kellett legyen, ahol a római érdekek védelmére képviseletet helyeztek el. Egy pillantás az egyesített vízrajzi térképre és menten szemlélhetővé válik, hogy ez az összekötő út geográfiailag nem lehetetlen még a szarmatakorban sem. Szeged és Szekcső között húzódik az a második vízválasztó gerinc, mely a bajai folyórendszert elválasztja a -zomboritól. Madaras ennek az útnak közepén fekszik, a telecskai magaslatnak a tövében. A Kígyós által képezett hurokban elhelyezkedő földvárf s az abban észlelt castrumszerű négyszögű sáncerődítés nem a Telecskán, hanem a folyó völgyében helyezkedik el, ezzel is valószínűsítve azt a feltevést, hogy ehhez a castrumhoz a rómaiaknak mégis csak van valami közük. Köztudomású ugyanis, hogy a rómaiak nem szerették erődítményeiket a hegyekre építeni, hanem mindig a folyók völgyében maradtak meg. Ezzel szemben az útnyom, melyet az 1953. évi madarasi régészeti feltárások felfedeztek, már a Telecska szélén húzódik.115 Ha ez a négyszögű sáncolat nem is mutat szabályszerű, tipikus római castrumot, azért van, mert itt nem hódító légiótábort kellett készíteni, hanem kereskedelmi érdekképviseletnek megerősített telepét. Dudás szavaival élve: »Ámbár ma már kétségbevonhatatlanul bizonyos, miszerint az a nagy terület, melyet a Duna, Tisza stb. határolnak, egészben véve nem volt római terület«, mi mégis megalapozottnak kell tartsuk azt a véleményt, mely szerint ez az összekötő kereskedelmi út létezett, s védelméről az egyezményeken kívül valamilyen érdekképviselet is gondoskodott. Torma Károlynak a bácsi és bátmonostori feliratos római kövek-114 Mommsen Corp. Insc. Lat. III. lcöt. 2. tábla. 115 Adattár 1953. júl. 58
