Zalotay Elemér: Baja népe az őskortól a középkorig - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 3-4. (Baja, 1957)
9. A kelták földművei
s mely szükségesnek tartá a védekezést északi szomszédai ellen. E néptöredék teljesen a folyókra támaszkodhatott, s az árok által öntözött területeken nomád életet élt . . .« Ne kövessük tovább Dudást elemzésében, aki végeredményben az ellenkező irányba kanyarodik, mint amerre haladnia kellett volna, hanem vegyünk elő egy egészen új leletmentési jelentést, mely a baja—kőrösladányi csörszárkára vonatkozik. »A vadász azonban nem tágít — olvassuk a munkanaplóban. — Én utána, tarlókon, kukoricásokon, napraforgó-táblákon keresztül. Egyszer egy szántásra mutatva megszólal. — A pirostetejű tanya irányában, ott húzódik meg. Nézem, nézegetem a szántót, kémlelem a terepalakulást. — Semmit se látok — bököm ki nagy későre szégyenkezve. — Itt már elszántották. Hát akkor menjünk tovább. Újabb negyedóra múlva én szólalok meg. — Az ott. Az árok délre fekszik, a töltés északra van tőle. A töltésen kiszikkadt a növényzet, az árok fenekén üdezöld gyomnövények virulnak. — Menjünk még tovább — elégül ki az én vezetőm —, most aztán azt csinál vele, amit akar. Sokat olvastam az alföldi Ördögárokról, de kevés lényegeset és a magam tudományában hasznosíthatót. Most előttem fekszik. Nagyjából kelet—nyugati irányban halad. Árkával délnek fordul, tehát az északiak védekeztek a déliekkel szemben. Felvettem a méreteket. Kevés volt, amit mérni lehetett. Az árok mélysége ma már nem haladja meg az egy métert, a domb magassága még azt sem. A fossatum szélessége egyező az agger alapjának szélességével, ötödfél méter. Az idő és az agrikultura erősen letarolta, nivellálta, a növényzet azonban élénken tanúsította, hogy mi is volt valamikor ezen a helyen.53 Ha most ezt a két észlelést, melyek közül az egyik az apatin—óbecsei földműre, a másik a baja—kőrösladányi Ördögárokra vonatkozik, összevetjük, azt kell észrevennünk, hogy a kettő között az a lényeges különbség, hogy egymással szemben állanak. Az apatini szembenéz a bajaival. Húzódási irányuk azonban nem egyező. Mindkettő a Dunától indul, ötven km távolságra egymástól. A bajai északkeletnek, az apatini pedig délkeletnek indul, s csak a Tiszánál kanyarodik ez utóbbi egyenesen északnak. Ebben a sűrű sötétségben, mely most vesz körül bennünket, legokosabb újra az, amit tehetünk, hogy megvizsgáljuk a szóbanforgó tájnak földrajzi belső helyzetét, s a vízrajzból 52 52 Adattár 1953. júl. 25. 44
