Zalotay Elemér: Baja népe az őskortól a középkorig - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 3-4. (Baja, 1957)

9. A kelták földművei

vonalán tehát ez a keleti művelődés nem hatol nyugatabbra a Kárpátmedencénél, hanem annál inkább átgördül rajta a kelta áradat, mely az őskori Közép-Európa területét birtokba veszi és Erdélyen is túlcsap.

Baja régészeti leletei között nem találunk szkita emlékanyagot s a vaskorra vonatkozó leletek hallstatti ízlés iparát képviselik. Ezeknél sokkal fontosabbak azok a földművek, amelyek ezen a területen is megjelennek és mint Ördögárkok vonultak be a szakirodalomba. Römer Flóris az apatin—óbecsei sáncokat hajlandó a Duna elleni töltésnek, semmint hadászati védműnek tekinteni. Ezt a felfogást megcáfolja éppen a bajai földsánc, amelyet Rómer maga rajzolt térképébe és Bátmonostortól kiindulva, Baján át, Jánoshalmának tart északkeleti irányban, Halas fölött északra Csongrádnak húzódik, ott átkel a Tiszán és Kőrös Ladány táján enyészik el. Mint a terület földrajzának kiegészítése során megállapítást nyert, ez a vonal éppen a vidék legmagasabb vonalának, a vízválasztó gerincnek felel meg, s így képtelenség, hogy vízár elleni védekezés céljából készült volna. Így vélekszik Dudás Gyula is51. »Ez az ördögárok korántsem víz elleni védmű — írja —, hanem hasonló azon többi sáncokhoz, melyek hazánk egyéb vidékein találhatók, s melyek egy ismeretlen korban kétségkívül hadászati célra épültek.«

Strabon és Ptolemeus szerint az alföldi tájnak e részén az ismert legrégibb lakók a kelták, akiket aztán a szarmata jazygok váltanak fel. E lakosságcsere eseményeiről azonban ezideig semmit sem tudtunk. Trajánus dáciai hadjáratáig közel félévezred telik el a szkita korszaktól, melynek történelmi eseményei ma még teljesen ismeretlenek. Dudás igyekszik a rejtélyt megfejteni e sáncokkal kapcsolatban és felveti a kérdést: »Vajon, ha ama sáncok nem rómaiak, de nem is népvándorláskoriak, tehát mely korban, s mely nép által emeltettek? ... A sajátság, melyről itt szólni kívánunk, kettős körülményben nyilvánul. Egyik, mely szerint a sánc észak ellen van fordulva, vagyis annak árka az egész vonalon — az apatin—óbecsei vonalról beszél — az északi, a töltés pedig a déli oldalon létezik. A másik körülmény abban áll, hogy a sánc a tulajdonképpeni római vallumot, mely Újvidéktől Tisza Földvárig húzódik, két helyütt metszi. Ezekből míg egyrészt bizonyos, miszerint e sánc csakis a Tisza—Dunaköz alsó felében lakó népet védhetett, másrészt tagadhatatlan, hogy a római vallummal korábbi eredetű. Kellett tehát legyen egy olyan néptöredék, mely az alsó Duna és Tisza vidékét lakta,

51 BB vrm, régészeti emlékei 25.

42