Zalotay Elemér: Baja népe az őskortól a középkorig - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 3-4. (Baja, 1957)
5. Az ürge-ember lakása az Alföldön
helyeztük és hogy a hátsági gyűjtögető kultúra maradékának tekintjük, azért van, mert cserepeket nem találtunk s eleség gyanánt a kagylót észleltük. Élnek ugyan a későbbi korban is a cserépkornak emberei a vizek kagylójával, sőt más egyéb pondrókkal, gilisztákkal és bogarakkal is, ezek azonban már nagyobb csoportokban vannak összeverődve, egy központi tűz körül valóságos halmot hagynak hátra szemetükkel és ami a legfontosabb, ismerik a cserépedényt. Ez a mi ürgeemberünk azonban még csak amolyan pákászős, aki így tudta megoldani a lakáskérdést, hogy nagyobb csapatba sokasodhassanak ivadékai és ne kényszerüljenek a föld alá, mint valami mezei pocok. A mi ürgeemberünk apró földalatti fészke nem mese, olyan valóság, amelyet a két szememmel láttam, a két kezemmel kapartam meg, belementem és ott elhevertem. A kezdetlegességnek szinte állati elhagyatottságával markolt a testembe. Ha ez az ürgeodú így egymagábanállónak bizonyulna, a további kutatások során nem jelentkeznének a közelben szétszórt, laza település formájában további hasonló odúk, akkor valóban kétségbeejtően elhagyatott lehetett ennek az embernek az élete. Akkor a matriarchalis létforma valóban nem lehetett más egyéb, mint a tenyészet, a megtermékenyülés és a biológiai továbbélés fészekrakása. Ha a dolgok mélyére tekintünk, bár ismerjük hatalmasan fejlett társadalmi formáit is, mégis arra a véleményre kell jutnunk, hogy a társadalmasulásnak, a haladásnak ez a forma valóban nem lehetett másegyebe, mint kiinduló pontja. A biológiai lét tényeiből kialakult első lépcsőfok. A törvényszerűségek arra figyelmeztetnek, hogy ez a magányosság, elvonultság, szemérmes zárkózottság csak pillanatnyilag lehet helytálló, mivel szükségszerű, egyébként természetellenes. Kell legyenek a közelkörnyéken más hasonló objektumok még — hiszen a közelből való a Szeged-öthalmi lelet is — csak idő kérdése, hogy még jobban megismerjük ezt az embert is. Különös véletlen, hogy a Feldhoffer—Grotte barlangnak keresztmetszete, melyben a neandervölgyi ősember csontmaradványait megtalálták, mennyire hasonlít ehhez az ürgeodúhoz. Még abban is, hogy a barlangból sem egykori állatmaradvány, sem ősemberi kőszerszámok nem kerültek elő. Távol áll tőlünk, hogy a legkisebb párhuzamot is vonjunk a két lakóhely között, a véletlen hasonlóság azonban asszociációt ébreszt és nem találjuk ez ősi analógia alapján lehetetlennek, hogy a magányos ősember ilyen földalatti ürgeodút készítsen magának olyan helyeken, ahol a természetes barlang nem 22
