Solymos Ede: Jelky András a hiteles adatok fényénél - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 1. (Baja, 1957)
„Másnap, mikor a vihar elült, angol halászok Jelkyt s több más társát kimentették a hullámokból, őt az egyik halász befogadta magához és oly jól tartotta, hogy nemsokára ismét erőre kapott. Jelky azzal hálálta meg emberségét, hogy kijavítgatta az ő meg a családja ruhadarabjait. Közben mégis ki-kijárt a tengerpartra és epedve várt egy hajót, amelyen ismét elvitorlázhatnék. Végre beteljesült kívánsága, mert egy újabb vihar partra kergetett egy másik hollandi hajót. Jelky tüstént felment a hajó kapitányához, elmondotta neki, hogy mi sors érte és arra kérte, hogy vegye fel hajójára. A kapitány teljesítette kérelmét azzal a kikötéssel, hogy kijavítja hajóslegényeinek ruhadarabjait A hajó Surinamba, egy amerikai hollandus gyarmatra volt indulandó, melynek kikötőjébe néhány hét múlva meg is érkezett Dohánnyal és egyéb áruval megrakodva indult visszafelé, de útközben egy vihar annyira megrongálta, hogy a kapitány sürgősen szükségesnek tartotta kijavíttatását s evégből Lissabon kikötője felé igyekezett, ahol 1756 februárius havában szerencsésen horgonyt is vetett. Jelkynek módja volt benne, hogy láthatta Portugália fővárosának kőhalmait és maradványait. Ezt a várost 1755 november elsején egy szörnyű földrengés rázta meg és tette romhalmazzá. Arra kérte ott Jelky a kapitányt, hogy emberelje meg valamivel azokért a szolgálatokért, melyeket az egész úton tett matrózainak. Ámde a kapitány azzal a kijelentéssel utasította el, hogy örüljön, hogy eltartotta az egész úton. Jelky, ilyképpen a legnagyobb nyomorúságba jutva, búsan járt-kelt a kikötőben és nem győzött szorgosan érdeklődni a hajók érkezése és indulása iránt. Végre megtudta, hogy a legközelebbi napok egyikén két máltai hajó hagyja el a kikötőt és sok könyörgés után elérte azt, hogy a kisebbik a fedélzetére vette.” „A két hajó négy napja vitorlázott már együtt kedvező széllel sa kisebbiknek ez idő után a kapitány parancsa szerint jobbra kellett fordulnia, kémlelni, hogy nem mutatkozik-e kalózhajó arrafelé. Két napig hiába járt megfigyelő útján s éppen már vissza akart fordulni, mikor a kormányos hirtelen elkiáltotta, hogy egy rettentő nagy hajót lát s mellette még két kisebbet is. A kapitány mindjárt látta, hogy kalózhajók és kiadta a parancsot a menekülésre. De éppen akkor erős szél kerekedett és kidöntötte hajójuk árbocát. Most már nem volt mód a menekülésre: az 4
