Solymos Ede: Jelky András a hiteles adatok fényénél - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 1. (Baja, 1957)

Ezek között figyelmet érdemel az a levelezés, melyet az akkori polgármester folytatott külföldön járó barátjával, Kollár Ká! mánnal, hogy az Hollandiában és Batáviában Jelky-adatokat gyűjtsön. Mint még a későbbiekben visszatérünk rá, ez a munka sajnos nem járt eredménnyel.

Az alábbiakban a múzeumban őrzött adatok alapján szeretnénk ismertetni, mi az, amit jelenleg tudunk Jelky származásáról, életéről.

Elöljáróban ismertetjük a leghitelesebb forrást, önéletrajzát, mely 1784-ben, halála után egy évvel jelent meg német nyelven, címe: „Geschichte des Hern Andreas Jelky, eines gebornen Ungars”, Balla Mihály szószerinti fordításában.

„Jelky András édesatyja, Lipót, József és Károly császárok idején katonáskodott és jelen volt Belgrád legutóbbi megvételénél, ugyanő a katonai rendből való kilépése után Baján, Magyarországon telepedett meg és három fiát a szabómesterségre fogta: a legidősebb ezek közül Bécs fő- és székvárosban lelte meg szerencséjét, s idő múltával egy cs. kir. ruhatárnok állásáig vitte fel. Ez magához vette kisebbik öccsét, Andrást, s minekutána az meglehetős ügyességre tett szert nála, azt tanácsolta neki, hogy menjen ki Párizsba, hogy nagyobb tökéletességre vihesse ott mesterségében. András szívesen fogadta meg bátyja szavát és 1754 március 13-án Bécsből Prágába, onnan Drezdába, Lipcsébe, Norimbergába ment, végül Erlagenbe jutott el. Két hónapig időzék és folytatta ott mesterségét. (Bátyja, hírét véve ottmaradásának, meghagyta neki levélben, hogy folytassa félbeszakadt útját Párizsba, amire András útnak ereszkedett és megérkezett Aschaffenburgba.)”

„Éppen akkortájt sokakat soroztak be katonának a római birodalomban és kicsibe múlt, hogy őt is el nem fogták és nem kényszerítették katonáskodásra, ámde ő fortéllyal kibújt a kelepcéből. Egy parasztasszony vitte ki egy pengőforintért a háti kosarában a városból. Alig, hogy ilyképpen kilábolt ebből a veszedelemből, máris beleesett a másikba: mert amikor ennek utána megérkezett Hanauba, az igazoló levelét, melyet a város kapujánál előmutatott, az őr kivette kezéből és összeszaggatta, őt magát pedig a kaszárnyába kísérte, ahol is a katonai rendbe kényszerítették, s úgy volt, hogy a többi regrutával együtt Han-2