Solymos Ede: Jelky András a hiteles adatok fényénél - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 1. (Baja, 1957)
A céhes világban a mesterlegények számára kötelező volt a vándorlás, hogy magukat mesterségükben tökéletesítsék. Nem csoda hát, hogy András is vándorbotot fogott kezébe, s csak természetes, hogy bátyjait kereste fel, akik akkor már tekintélyes mesteremberek lehettek. Kalandjait részleteiben, sajnos, nem tudjuk igazolni, sőt néha kétségeink is vannak. A rabszolgaságból való szabadulás története szinte minden mozzantában azonos Robinson hasonló esetével. Ha figyelembe vesszük, hogy Defoe könyve megjelenésének évében, 1719-ben már öt kiadást ért meg, lehet, hogy András is olvasta. Hogy Batáviában járt, és ott komoly pozíciót ért el, azt már tudjuk bizonyítani, elsősorban végrendeletével, melyet ugyancsak Balla Mihály közölt először, az Országos Levéltár anyagából. „Im Nahmen der Allerheiligsten Dreyfaltigkeit Amen” szavakkal kezdődik, majd így folytatódik: „Habe ich Joannes Andreas Jelieke...” A bevezető intézkedések után Baján lakó mostoha anyjának, Cordula Jellekin-nek 150 forintot, Herczog András bajai halászmesternek, nővére fiának, 50 forintot rendelt. Második feleségét, Zeiser Évát „a császári örökös tartományokban” található minden vagyonának általános örökösévé teszi, míg özvegyi sorban marad. Ha újra férjhez menne, 3000 forint hasíttassék ki fia, Jelieke János András számára, de ha az kiskorúsága idején halna el, ez az összeg felesége tulajdonába szálljon vissza. Hollandiában és Batáviában levő vagyonának általános örökösévé Batáviában férjnél levő két lányát, Jelieke Margaretha Henriettát és Mária Magdalénát teszi egyenlő részben. A jól olvasható „J. A. Jelieke” aláírás 1783 október 31-én kelt. Ugyanezen* a néven szerepel a vízivárosi plébánia halotti anyakönyvében is, polgári állásának „Consiliarius Hollandicus” van feltüntetve, elhúnyt 46 éves korában. Hz a végrendelet kétségkívül igazolja, hogy Jelky Batáviában tekintélyes polgár lehetett, ha ott vagyont tudott gyűjteni. Másrészt igazolja Borsay megállapításainak helyességét — ki a végrendeletről nem tudott, — nevezetesen az életkor megálla-19
