Szakál Aurél (szerk.): A Jászkunság 1699-ben - Thorma János Múzeum könyvei 42. (Kiskunhalas, 2017)
Cseh Géza: A Pentz-féle összeírásról
Ezért a Pentz összeírásban az officiálisok járandóságait is rögzítették. A sokféle szolgáltatás szerint a jászkunok a XVI. század végére már sokat veszítettek korábbi kiváltságos helyzetükből és inkább állami jobbágyoknak, mintsem teljesen szabadoknak számítottak. A királyi Magyarország végvárainak fenntartása is nagyobb bevételeket igényelt és ez is hozzájárult a korábbi kedvezmények elvesztéséhez. A törökök pedig egyébként sem ismerték el jászkunok kiváltságos helyzetét és ugyanolyan jobbágyoknak tekintették őket, mint a nemesi vármegyék lakosságát. A hadviselésben betöltött szerepüket a hódoltság idején elvesztették és ezek a tényezők együttesen okozták, hogy a Jászkunság lakossága különleges jogállásában és kiváltságai vonatkozásában a korábbiakhoz képest már a XVI. század második felében jóval hátrányosabb helyzetbe került. Az egri vár összeírása a törököknek teljesített fontosabb szolgáltatásokat is rögzítette és ezeket Pentz ugyancsak ismertette. Minden település fizette a császár adóját és a katonai szolgálat megváltása címén kivetett szablyapénzt. Házanként cenzust szedtek be a legközelebbi várban székelő török földesúrnak. A települések minden terményből tizedet, továbbá rendszeresen ajándékot adtak, és bírságokat fizettek. Pentz az egri vár összeírása alapján gyakran említette a vajdának, vagyis a bírságpénzek beszedésével és a rendfenntartással megbízott török tisztnek járó szolgáltatásokat is. A törökök a nemeseket és a jászkun települések elöljáróit is megadóztatták. Botka János, a Szolnok Megyei Levéltár korábbi igazgatója hívta fel a figyelmet arra, hogy a törökök követeléseit nagyobb arányban pénzben kellett teljesíteni, szemben a királyi részre nyújtott termény- és robotszolgáltatásokkal.33 Az egri vár összeírásából átvett adatok pontosabbak és részletesebbek annál, mint amit a helyben maradt, vagy az éppen visszaszállingózó lakosok a XVII. század végén bevallottak. Ennek alapján egy-egy helység várható gazdasági erejét jobban fel lehetett mérni és össze is tudták egymással hasonlítani. Ám a két összeírás között eltelt hosszú időszakban a használat alól tartósan kikerült földterületeken a növényzet, a vízrajzi állapot, sőt a talaj is megváltozott és ennek következményeit Pentz a legnagyobb odafigyeléssel sem láthatta pontosan. Azzal azonban tisztában volt, hogy a kultúrtáj helyreállítása időt és óriási munkát igényel. Ezért az újratelepülő helységeknél csak feleannyi kivethető adóval és egyéb bevétellel számolt, mint a régebben lakott települések esetében. A Pentz összeírást részletes becslési kimutatás egészíti ki. A kamarai prefektus helységenként kiszámította az adókból és szolgáltatásokból származó évi jövedelmüket és háromféle változatban a tőkeértéküket, amely összesítve, vételárként követelhető a Jászkunság küszöbön álló eladása esetén. Az összjövedelemben a földadót gazdánként a föld minőségétől függően 3 forinttal, vagy 3 forint 75 dénárral, az 52 napi robotot 12 dénárral, a házas zsellérek éves cenzusát 50 dénárral, 9 napi robotjukat személyenként 6 dénárral, a házadan zsellérek robotját egyénenként 12 dénárral számolta. Ezenkívül a halászat, vadászat, borkimérések és mészárszékek, a serházak 33 BOTKA J. 1987. 212. o. 22
