Szakál Aurél (szerk.): A Jászkunság 1699-ben - Thorma János Múzeum könyvei 42. (Kiskunhalas, 2017)
Cseh Géza: A Pentz-féle összeírásról
rendszeresen fizették a nádori cenzust. Ám öt másik pusztán a szentesi lakosok legeltettek és nádori cenzust nem voltak hajlandók fizetni. A Nagykun Kerületben mindössze 9,2 nádori porta után 5463 forint 14 dénár hadiadót állapítottak meg, ami a negyedét sem tette ki a Jászságra kirótt kötelezettségnek. A Pentz összeírásban az elpusztult és túlnyomórészt elnéptelenedett vidéken csak Karcag esetében tüntettek fel cenzust, de itt nagyon magasnak számító 360 forint értékben.17 A harmadik közigazgatási egység, a Kiskun Kerület területe közel háromszor akkora volt, mint a Jászságé. Ám az összeírok csupán öt lakott településen és ezzel szemben 41 pusztává vált, lakatlan helységben végezhették el munkájukat. A Kiskunságot már a Mohácsi csata után kivonuló török csapatok felprédálták. Az átvonuló seregek és a Balkánról idáig portyázó martalócok a legtöbb települést teljesen elpusztították és csupán a templomok fundamentumai maradtak meg a XVII. század végére. A Kiskun Kerület székhelye, Kiskunhalas mezőváros óriási, mintegy 80 ezer holdas homokos külterületéhez hét puszta tartozott. A halasiak itt legeltették a gulyáikat és méneseiket. A város határában kisebb tavakat, halmokat és szikes területeket találtak az összeírok. Fülöpszállás, Kiskunlacháza, Kunszentmiklós és Szabadszállás községi jogállással rendelkeztek. 1699-ben Kiskunhalason és négy községben összesen 279 gazdacsalád lakott. Valószínűleg jóval többen élhettek ekkor a Kiskunságban, de Pentz és kísérői a szétszórt pusztákat nem tudták mindet végigjárni, lakosaikat számba venni. A puszták felét egyébként is kecskeméti, nagykőrösi és szegedi lakosok bérelték, sőt egyes elpusztult helységek területét a szegediek önkényesen, bérleti díj nélkül használták legeltetésre. Kiss József, a Jászkunság kora újkori történetének legnevesebb kutatója ezért kb. 3000 főre becsülte a lakosság számát a Kiskun Kerületben. Jóval többre, mint amennyire a Pentz összeírásból, családonként hat fővel számolva következtetni lehetett volna. A Kiskunságban legeltetett szarvasmarhák még a bécsi állatvásárokra is eljutottak, és itt olykor bikaviadalokat is rendeztek velük az 1690-es években.18 A Jászkun Kerület hadiadóját (contributio) az 1698-99-es évre 50943 forint 71 dénárban határozták meg. Ebből a Jászságra és a Nagykunságra 40755 forint 20 dénár, a Kiskunságra 10188 forint 51 dénár esett. A Kiskunság lakosságát azonban a császári katonaság téli elszállásolása és élelmezése is nagyon megterhelte. Kiskunhalason, a kerület székhelyén 106 személy közül 92 családfőt egész gazdának, 14-et zsellérnek tekintettek a Pentz összeírás szerint. Tegzes János, a legmódosabb gazda több vagyonnal rendelkezett, mint a halasi zsellérek összesen. Az összeírás rovatai szerint Tegzes vagyonához 15 ló, 12 ökör, 30 tehén, 10 tinó, 30 üsző, 300 juh, 200 bárány, 4 sertés, 9 malac, 3 méhkas, 20 mérő19 őszi búza-, 7 mérő tavaszi búza-, 6 mérő árpa-, 4 mérő zab-, 0,5 mérő kölesvetés és 10 kapás szőlő tartozott. Bizonyára Palit András, a Kiskun Kerület kapitánya is jómódú gazda lehetett, ám az ő javait 17 KISS J. kézirat 8-10. o. 18 KISS J., kézirat 5. o. 19 Mérő: A pozsonyi mérő 54,30 liternek felel meg. Kb. ennyi gabonát vetettek fél magyar hold földbe. Ezért nemcsak űr-, hanem területmérték is. 17
