Szakál Aurél (szerk.): A Jászkunság 1699-ben - Thorma János Múzeum könyvei 42. (Kiskunhalas, 2017)
Cseh Géza: A Pentz-féle összeírásról
got mind felrablatá. Többet XXXV ezer embernél elrablának. A Tisza mellett az pássá mind felmene, Szolnok alá szállá. ”14 A Nagykunságban második alkalommal 1566-ban következett be nagyobb mérvű pusztulás, s ekkor a szigetvári ostromból hazavonuló krími tatárok prédálták fel a vidéket,15 de 1577-ben még így is 19 lakott helység népessége adózott az egri várnak. A falvak nagy része a hódoltság békésebb időszakaiban újratelepült, végzetesnek bizonyultak azonban a török kor utolsó szakaszában bekövetkezett háborúk. Előbb 1683-ban Bécs ostroma idején, majd 1691-ben, s végül 1697-ben égették fel a Nagykunságot a szultánt támogató tatár segédcsapatok. Különösen súlyos következményekkel járt a krími tatárok támadásának utolsó hulláma, amely elől már csak nagyon kevesen tudtak elmenekülni. Karcagúj szállásról, a kerület közigazgatási központjából, ahová a környező településekről is bemenekült a lakosság, 800 kunsági embert hurcoltak el a tatárok 1697-ben Temesvárra. A nagykun községek teljesen elpusztultak, és többnyire csak templomaik romjai maradtak meg. Két évvel később Pentz kamarai prefektus csupán 70 családfenntartó gazdát vehetett fel a névsoros kimutatásba, de jelezte, hogy naponta érkeznek haza a temesvári rabságból, miután a fogságban lévőket hozzátartozóik tetemes pénzösszegekért kiváltották. A tatárok elől szerencsésen megmenekült itthon maradottak terményeiket és állataikat Debrecenbe vitték vásárba, hogy a váltságdíjat összegyűjtsék. Az élet jobbrafordulásába vetett hit jele, hogy Nagy Bálint kerületi kapitány a saját költségén szárazmalmot építtetett, és gondoskodott más kun települések benépesítéséről is.16 A kapitány a Nagykun Kerület székhelyén, Karcagúj szálláson lakott. A török korban óriási területet szerzett, mintegy 40-50 ezer kh-as település korábbi mezővárosi rangját átmenetileg elveszítve, a Pentz összeírás idején községi tanáccsal rendelkezett. A jász kapitányhoz hasonlóan Nagy Bálint is a módos gazdák közé tartozott. Az összeírás szerint 27 kilás termést hozó szántóföldjét és 12 szekér szénáját tekintették adóalapnak. A Nagykunság lakossága a jászságiaknál is nagyobb arányban foglalkozott rideg állattartással. A lovakat és marhákat távoli vásárokra hajtották és jelentős jövedelmet élveztek a halászatból, pákászatból és nádvágásból. Templomaikat a debreceni református egyház támogatásával újjáépítették. Debrecenhez közvetlen személyes kapcsolatok is kötötték a nagykunságiakat, mivel a tatárdúlások idején sok család itt talált menedéket és telepedett le véglegesen. 1699-ben csupán Karcagot és Kunmadarast tekintették községnek az összeírok. Azonban folyamatban volt már Kunhegyes és Túrkeve községi tanácsainak megszervezése is, amelyben kiemelkedő szerepe volt Nagy Bálint nagykun kapitány fáradhatatlan tevékenységének. Ezenkívül 13 pusztát tartottak még számon, amelyek nagy részét külső bérlők, elsősorban a Debrecenbe költözött nagykun családok bérelték és hasznosították méneseik és marhacsordáik legeltetésével. Ezek a bérlők 14 15 16 1504 — 1566. Memória Rerum. A Magyarországon legutóbbi László király fiának legutóbbi Lajos királynak születése óta esett dolgok emlékezete. Szerk.: Bessenyei József. Magyar Helikon, 1981. 100. o. BELLON T. 1996. 15. o. KISS J. 1979,18-19.0. 16
