Szakál Aurél (szerk.): A Jászkunság 1699-ben - Thorma János Múzeum könyvei 42. (Kiskunhalas, 2017)
Cseh Géza: A Pentz-féle összeírásról
Az 587 oldalas, német nyelvű, a szöveges ismertetéseket és az adónemeket részben latinul közlő összeírás a korszak demográfiájának és gazdaságtörténetének legfontosabb adatbázisa. Feltünteti a lakosok nevét, származásuk helyét, a 18 éven felüli fiaik, lányaik számát, állataik; lovak, csikók, ökrök, tehenek, tinók, borjak, juhok, bárányok, sertések, malacok, méhkasok, továbbá közli a megtermelt bor, búza, árpa, zab, köles és a lekaszált széna mennyiségét a Jászság, Nagykunság és a Kiskunság településein. Szöveges leírásokat tartalmaz mind a lakott, mind az elpusztult helységekről. Ezekben a leírásokban rögzítették a települések és puszták földrajzi elhelyezkedését, népességének számát, vallását, egyházi épületeit, malmait, földjeik minőségét, vizeit, s ismertették a lakosság által teljesített adózást és az egyéb szolgáltatásokat. Nemcsak a XVII. század végi állapotokat mutatták be, hanem, az egri vár 1577—79-ben készült összeírásának népességszámra és adózásra vonatkozó adatait is. A nagy részében elnéptelenedett koronabirtok értékének és az abból várható jövedelem megbecsüléséhez ugyanis hasznos támpontot jelentett ez a 120 évvel korábban készült felmérés. Hozzávetőleges következtetéseket lehetett belőle levonni a terület várható jövőbeni gazdasági teljesítőképességére, ha újratelepülnek az elpusztult helységek. Eger eleste előtt a vár ellátását, jövedelme begyűjtésének feladatát a tiszttartók (officiálisok) végezték, akik kint éltek a falvakban. A Jászkunság lakói a hódoltság idején kettős terhet viseltek, ugyanis a töröknek is adóztak. A meglehetősen bonyolult kettős adózási rendszert Botka János 1987-ben a Szolnok Megyei Levéltár évkönyvében részletesen ismertette, és kitűnő elemző tanulmányának segítségével a Pentz összeírásban is kivonatosan közölt adatsorokban bárki könnyen eligazodhat. A Pentz-féle összeírás a hódoltság alatti elnéptelenedésről nagyon sok értékes információt szolgáltat. A pusztulás a délebbre eső Kiskunságban volt a legteljesebb, ám a XVII. század végén már a Nagykunságban is csupán Karcagot és Kunmadarast vehették számba, mint lakott települést. Ezzel szemben a Jászságban a jelenleg is fennálló községek közül csak Jászágó és Jászboldogháza volt lakadan. A legkisebb, mindössze 190 ezer kh területű, de mégis a legnépesebb Jász Kerületben a XVI. század végén még 14 települést tartottak számon. A török és tatár támadások miatt négy helység, Boldogháza, Borsóhalma, Jászágó és Négyszállás teljesen elpusztult. A Mátra vidékére és Fülekre menekült lakosok nagy része később ugyan visszatért, ám ezeket a falvakat nem építették újra, hanem Jászberényben és más jászsági községekben telepedtek le. Johann Christoph Franz Pentz az összeírásban csak Jászberényt nevezte mezővárosnak, tíz helységet, mint községet, négyet, mint pusztát vett számba a felmérés során. Az összeírás jászsági tabellái 1155 család személyi és vagyoni adatait tartalmazzák. Mivel többnyire két munkaképes, felnőtt gyermeket, fiút és lányt vettek számba családonként, ádagosan még két gyermekkorúval is számolva a szülőkkel együtt hat személyt vehetünk egy-egy családhoz tartozónak. E szerint legalább 6930 fő lehetett a Jász Kerület lakossága. Valójában azonban sokkal többen élhettek itt, hiszen a gazdák jó része béreseket, cselédeket, gulyásokat, kanászokat, pásztorokat és egyéb, az összeírásba fel nem vett segítő 14
